Stefánia és a zöldkeresztesek

„Az anyát otthonában felkeresni, bizalmát megnyerni, nevelve vezetni csecsemője szoptatása és egészségben való felnevelése érdekében” – ilyen elvek mentén kezdték képezni az első gondozónőket. Éppen 100 éve, 1915 júniusában alakult meg az Országos Stefánia Szövetség az Anyák és Csecsemők Védelmére. E szervezet Heim Pál gyermekgyógyász kezdeményezésére már a következő évben elindította az oktatást a védőnőképzőben. Az első kurzusok csak néhány hétig tartottak, ám 1925-ben már kétéves képzést kaptak a jelentkezők. A neves orvosok és arisztokraták által támogatott szövetség célul tűzte ki, hogy már a fogantatástól kezdve védjék az anyákat a veszélyektől, melyek a szegénység, a tudatlanság, illetve a rossz higiénés viszonyok miatt leselkedtek rájuk. A védőnő szó Tauffer Vilmos szülészorvos „találmánya”. 

A csecsemőhalandóság szomorú statisztikáiból kiderül, hogy hazánkban száz évvel ezelőtt minden negyedik-ötödik gyermek meghalt egyéves kora előtt. (Angliában például csak minden tizedik csecsemőt veszítettek el.) Sokszor az okozta a baba halálát, hogy túl korán táplálták állati tejjel anyatej helyett. Az első védőnőknek ezért feladatul szabták: figyeljenek rá, hogy az anyák vállalják gyermekeik szoptatását. Az 1920-as évek közepétől már a kisgyermekeket is védték, hatéves korra emelték a gondozottak korhatárát. A babák ellátását akkoriban babonák is nehezítették: akadt, ahol egyéves korig nem vágták le a kicsik körmét, nehogy megnémuljanak – ha a nagy köröm gondot okozott, a szomszédasszonyt hívták, hogy lerágja… 

A Stefánia Szövetségben munkálkodók gyakran jótékonykodtak. Járták a tanyákat, Gyulán csecsemőkelengyét, szappant, hintőport osztottak a nélkülözőknek. A kisdedeken kívül törődtek a várandós asszonyokkal is. 

A Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat 1927-ben alakult, védőnői egyúttal ápolónői képzést is kaptak, hogy a családgondozás, az otthoni gyógyítás és betegségmegelőzés tennivalóit elláthassák. A zöldkeresztesek, akik elsősorban a falvakban szorgoskodtak, a nemi betegségek és a tbc ellen is küzdöttek. Kezdetben a stefániásokkal párhuzamosan működtek, majd 1941-ben egyesült a két szervezet. Ekkor az országban mintegy ezer védőnő állt csatasorban. Ők gondoskodtak arról is, hogy a gyerekek megkapják a védőoltásokat – s így többen nőhessenek fel egészségesen. 

A századik évfordulóra pályázatokkal, programokkal készül a Magyar Védőnők Egyesülete. Keresik azokat a családokat, ahol nemzedékről nemzedékre öröklődik a védőnői hivatás. Szeretnének a szolgálat tárgyi emlékeit bemutató emlékszobát kialakítani. Sok védőnő kerékpárral „falja a kilométereket”, őket arra kérték, jegyezzék fel, s – egy díj reményében – mutassák be, az idén mekkora távolságokat tettek meg a munkájuk során. 

Az ünneplésen túl anyagi elismerést is érdemelnének a hajdani stefániások mai utódai. Több száz védőnő hiányzik a rendszerből, főleg a hátrányos helyzetű térségekben. A fizetések igen alacsonyak, miközben a megelőzésben – így a méhnyakrákszűrésben – ősztől újabb nagy feladat hárul rájuk. Cserébe az az ígéret jutott nekik, hogy kiemelt figyelmet kapnak, presztízsüket felemelik a többi felsőfokú végzettségű egészségügyi dolgozó szintjére – azaz eljön végre a megbecsülésük ideje…