Az én képernyőm: Nyomoz a plébános

A hatalmas siker nagy részben köszönhető a címszereplőnek, Terence Hillnek. A Bud Spencer társaként ismert szőke, jóképű filmsztár amerikai művészneve ellenére ízig-vérig olasz. Már 76 éves, de remek a kondíciója, fülig érő mosolya, ragyogó szeme, atletikus mozgása a régi. Egy vagány papot alakít, Gubbio plébánosát, aki csupa szeretet és megértés városának lakói iránt, akár a híveihez tartoznak, akár nem. Esze, logikája és kiváló emberismerete révén ügyesen fejt meg minden bűnügyi rejtélyt, rendre megelőzve a város csendőrségét. Hisz az igazságban, a mennyeiben és a földiben egyaránt. Minden epizódban szerepel egy eltévelyedett, megtérésre vágyó lélek, jelen van a bűnbánat és a megbocsátás is. Don Matteo még a sokéves börtönnel szembenéző gyilkosnak is fel tudja mutatni a megváltás reményét. Közben meg soha nem ájtatos, nem szigorúskodik nyájával, megérti és szeretni tudja a bűnöst is, de kérlelhetetlenül üldözi a bűnt. Mármint az igazi bűnt, mert amúgy a kisebb-nagyobb emberi gyarlóságok felett képes nagyvonalúan elsiklani. Ócska bringáján, lebegő reverendában száguld a város utcáin, sakkozik, tréfálkozik – mégis óriási a tekintélye. Nem tudom, a való életben van-e ilyen plébános, mert ha lenne, biztosan több lenne a hívek száma is. (A jelenlegi Szentatyában biztosan léteznek ilyen vonások.)

Legjobb barátja Cecchini főtörzsőrmester, aki a vígjátéki vonalat viszi: délről jött északra, ravasz, óvatos szicíliai, nagy önérzettel, sok furfanggal, rengeteg előítélettel. Handabandázó, aranyszívű, esendő, de mindig kakaskodó – igazi olasz karakter. A harmadik főszereplő az ő főnöke, a város csendőrparancsnoka. A jóképű, fiatal százados diplomás, művelt ember, képzett nyomozó lévén nehezen nyeli le, hogy a mosolygós pap mindig egy lépéssel előtte jár a rejtélyek megoldásában. Közben pedig tiszteli, kedveli is „vetélytársát”, még ha nem is bánná, ha az kevésbé volna aktív.

Remek a többi állandó figura is: a házsártos, kissé dilinyós házvezetőnő, a csúf, de aranyos mindenesfiú, szép lányok, gyerekek. A minden epizódban jelen lévő krimiszálak hol gyengébbek, hol erősebbek, de sohasem borzalmasak vagy undorítóak. S mindeközben árad a szerelem, láthatjuk a gyönyörű umbriai tájakat meg ezt az elragadó, régi városkát az olasz csizma közepe táján – és arra gondolunk: a fenébe is, így kéne élni! Na, jó, azért gyilkosságok nélkül.