Kis éji örömzene

Szulák Andrea tudja ezt, így tudatos pályaépítésbe kezdett azzal, hogy színházi munkái mellett a dzsessz örökzöld dallamai irányába váltott. Markáns alt hangjának nagyon jól áll e műfaj, s ő maximálisan ki is használja adottságait. Cseke Gábor zongorista kísérte azon az estén, amikor klasszikus dzsesszstandardokat énekelt. Mondhatnánk, hogy unalomig ismert örökzöldeket, de Szulák Andrea kifinomult előadása, egyéni értelmezése izgalmas élménnyé tette a programot a Múzeumok Éjszakáján a Törley Látogatóközpontban. Szabadtéren, fesztiválozók mozgása és alapzaja kíséretében dzsesszt énekelni nem a leghálásabb feladat. De a művész közvetlensége mutatta, hogy ezt nem veszi zokon: poharazgasson csak mindenki a kedvére, legyen az örömzenélés részese.

Ebben Cseke Gábor méltó társnak bizonyult briliáns zongorajátékával és improvizációival: ragyogó ízléssel kísérte az énekesnőt, s amint lehetősége nyílt, szólóival új minőséget adott valamennyi dalnak. Gershwin Summertime című klasszikusával indult az este, majd jó ritmusban váltakoztak a balladák és a gyorsabb tempójú dalok. Szulák Andrea a műsor derekán latin dzsesszt énekelt – humorral, lélekkel, szívvel.

Vladimir Cosma Hulló falevelek című szerzeményét éreztem talán az este legerősebb pillanatának, mely a legnagyobb tapsot kapta. S a találkozást a művésznő önironikus poénnal köszönte meg a publikumnak: „Vigyék a hírét, hogy sokkal helyesebb, fiatalabb és vékonyabb vagyok, mint a tévében…”