Rangidős bálvány

Leonard Cohen tavaly ősszel töltötte be a nyolcvanat. Műfajában ő a rangidős. Mit keres öregkorában a zenei terepen, képes-e még újat produkálni, vagy csak régi önmagát ismételgeti? Mindjárt erre is válaszolunk, előtte azonban érdemes felidézni, hogy az énekes 1992-ben visszavonult. Ám aki hozzászokott a sikerhez (és a pénzhez), nem sokáig bírja a hallgatást. 2001-ben rukkolt elő új dalokkal, majd három év múltán megint bejelentette, hogy elbúcsúzik. Csakhogy meglopta a menedzsere, nem tudta visszaszerezni tőle a járandóságát, kénytelen volt ismét felállni a koncertszínpadra (így jutott el Budapestre is 2009-ben). Tehát a válasz: eközben rájöhetett, hogy nincs igazán „kimerítve” a benne rejlő lehetőség, így jöttek a válogatáslemezek, a tribute albumok, a koncertfelvételek, a karrierösszegző díszkiadások, a DVD-k. Aztán 2012-ben megjelent az Old Idols (Öreg bálványok), most pedig a Popular Problems (Népszerű problémák). A mester bebizonyította, hogy igenis van keresnivalója a könnyűzenei porondon.

Bár szemmel láthatóan eljárt fölötte az idő – botra támaszkodik, a hangja mélyebb és ércesebb –, de amit el akar mondani költői szövegeivel, arra érdemes odafigyelni. Maradt az énekbeszéd és az angyali hangzású vokál, de egyes számai lépést tartanak a mai trendekkel, még dobgépet és szintipopelemeket is használ, ami azért tőle szokatlan. A korong egyik legkarakteresebb dala a hegedűs-folkos zárószám, a You Got Me Singing (Éneklésre késztettél). Ha innen folytatja, nagy baj nem lehet! 
(SonyMusic/Columbia)