Gallyak a kávéban

Felmérések szerint a magyar fogyasztó leginkább utcai árusoktól, csomagtartókból, aluljárókban, piacokon jut hamis élelmiszerekhez, és ezek a termékek gyakorlatilag bárhol előfordulhatnak a kereskedelemben. Főleg az eredetvédett, drágább élelmiszereket hamisítják. Ha egy termékben az előírtnál több a só vagy a víz, hamisításnak számít, még ha a fogyasztót ez nem veszélyezteti is.

Az már kockázatos, ha egészségre káros összetevővel pótolnak valamit a gyártók, ahogy az is, ha ismeretlen helyről származó húst árulnak, lejárt fogyaszthatósági idejű vagy romlott terméket átcímkéznek, újra eladhatóvá tesznek. Ha külföldi terméket adnak el hazaiként vagy csapvizet ásványvíz gyanánt, szintén hamisítás, de több trükközést csak laboratóriumi körülmények között lehet kimutatni.

Ilyen például, amikor valami értékesebb élelmiszerhez olcsóbb szaporítóanyagot adnak. Lehet így hamisítani paprikaőrleményt, kakaót, ömlesztett sajtot, darált húst vagy mézet. Az utóbbi időben leggyakrabban a védett eredetű szalámi- és kolbásznevekkel, borokkal élnek vissza, és amióta divatosak a bio-, házi és kézműves termékek, egyre többen reklámozzák így az iparilag előállított élelmiszert, zöldséget, gyümölcsöt. De találtak már gallyakat az őrölt kávéban, halpépet a rákban, növényeket a sajtban, répacukrot a narancslében.