Ha elszabadul a bűztenger

Tiszakécskén, az Oláhházi dűlőben, a hajdani téesztelepen egy magánvállalkozó sertéshizlalással foglalkozik, aminek a „mellékterméke” – hígtrágyalé formájában – mára hullámzó bűztengerré nőtt. Ezt érzik a közelben lakók, akik attól félnek, hogy a kétméteres földsánccal körülvett tározó egyszer csak elszabadul, mint ahogyan a kolontári vörös iszappal történt fél évtizeddel ezelőtt. Többen felemelték már a szavukat az áldatlan állapotok ellen, kérték a kisváros önkormányzatának segítségét – ám a helyzet nem változott.

Az ötvennél is több tiltakozó egyike, a trágyagödörtől karnyújtásnyira lakó Bogár Lászlóné megmutatta a föld felszínén lévő, fedetlen, trágyalével csurig teli tározót, amit a környékbeliek bűzbombának neveznek. Kiderült, hogy közérdekű panaszukkal az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálathoz fordultak, ahol közölték: nem ők az illetékesek – ezért az ügyet áthelyezték a Csongrád Megyei Kormányhivatalhoz. A panaszosok levelet írtak az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőséghez is, mire azt a választ kapták, hogy területi vízügyi, illetve vízvédelmi hatóságként és szakhatóságként első fokon a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságnak kell lefolytatnia a vizsgálatot – innen azonban valamiért átkerült az akta a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz.

Molnár Ferencet, a Molnárfarm- 2000 Kft. ügyvezetőjét külföldön értük utol telefonon. A régióban öt sertéstelepet működtető vállalkozó elmondta: huszonöt évvel ezelőtt vette meg a tiszakécskei telephelyet, ami mindig is mezőgazdasági övezetnek számított. Minden szükséges engedéllyel rendelkezik, ezeket kész személyesen is bemutatni nekünk. A tározó körüli kutakból vett vízminták eddig nem jeleztek szennyezést, a felhabosodott trágyalénél pedig hetente alkalmaznak baktériumos kezelést. Nem kell tartani szivárgástól vagy gátszakadástól, kihelyezési engedély birtokában a mezőgazdasági munkálatok végeztével a környező földekre folyatják majd el a trágyalevet. Molnár urat a szakhatóságok kötelezték arra, hogy a földmedrű tározót 2016. július 31-ig alakítsa át szigetelt rendszerré, amit pályázati pénzből tervez megvalósítani.

A tiltakozók mellé állt V. Kerekes Ferenc helyi újságíró, aki bennünket is értesített „oknyomozásáról”. A polgármestertől megtudta, hogy már többször is felszólították a vállalkozót a tarthatatlan állapotok megszüntetésére. A kolléga az aljegyző asszonytól pedig azt tudakolta: mikor és mennyire bírságolták meg az illetőt az állattartási törvénnyel összeegyeztethetetlen, természet- és egészségkárosító tevékenységével kapcsolatban? Mire sikerült Tiszakécske polgármesterével, Tóth Jánossal beszélnünk, addigra már többen is keresték e témában. Sőt beszélgetésünk idején épp a terepen vizsgálódott a hatósági állatorvos – tehát gyorsan meglendült az eddig a hivatali útvesztőkben tévelygő ügy. A városvezető elárulta: az idén már harmadszorra „találta meg” a bűztengerrel kapcsolatos panaszáradat. Az aljegyzővel együtt megnézte a helyszínt, beszélt a vállalkozóval és a panaszossal is. Miután nem lakóövezetben van a létesítmény és megfelelőek a hatósági engedélyek, nincs módjukban büntetést kiszabni. De a lakók érdekeit szem előtt tartva keresik a megnyugtató megoldást: csereterület felkínálásával máshová lehetne „költöztetni” a tározót, melynek kivitelezéséhez pályázati forrás kellene.

S. Tóth Anikó, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivője érdeklődésünkre közölte, hogy a Csongrád Megyei Kormányhivataltól és a Bács-Kiskun Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságtól is megkapták a tiszakécskei hígtrágyatározóra, illetve az elviselhetetlen bűzre vonatkozó lakossági bejelentéseket. A hatósági osztály éppen telefonhívásunk órájában látott hozzá a munkához, első körben azt vizsgálják, egyáltalán az ő hatáskörükbe tartozik-e az évek óta húzódó probléma.