Hamis mézek nyomában

A laboratóriumban analizálják a pollen-, a mikro- és makroelem-, a flavonoid-, a sav-, a nedvesség-, a HMF- (hidrol-metil-furfurol), a prolin-, a cukortartalmat és ezek összetevőit, mérik az enzimaktivitást, az elektromos vezetőképességet – tehát górcső alá veszik a méz valamennyi alkotóelemét. A mézet jórészt alkotó gyümölcs- és szőlőcukor bomlásterméke, a HMF természetes állapotban is jelen van a mézben, aminek az átlagosnál nagyobb tartalma utalhat a magas hőmérsékleten történt kezelésre vagy a hosszú tárolási időre – azaz a hamisításra. Ezért különböző cukortermékek segítségével a saját laboratóriumukban is „hamisítanak” mézet, hogy az ilyenek felismerésére kevésbé költséges módszereket dolgozzanak ki. A méz elektromos vezetőképessége, a prolin-, a fenol- és a flavonoidtartalom olyan tulajdonságok, melyek vizsgálatával az egyes mézfajták közötti különbségek meghatározhatók, illetve az adott minta növényi eredete a külső jegyek figyelembevételével feltérképezhető.

Csupán egy-egy tulajdonság meghatározására költséges elemzés szükséges, amivel nem biztos, hogy kideríthető a hamisítás, viszont több olcsóbb méréssel nagyobb az esély a csalás kiszűrésére. A debreceni intézeti kutatók vizsgálati módszerei a nyitrai és a kolozsvári szakemberek figyelmét is felkeltették.