Túlélőtúra a volánnál - Sorszámra és soron kívül

Igazából az ötvenes évek végétől számíthatjuk a hazai autózás kezdetét, habár addig is voltak „maszek” (értsd: magán) autók, de leginkább művészek, orvosok, sportolók és jól menő kisiparosok ültek a volánnál. Aztán a hatvanas években belelendült a motorizáció, a monopolhelyzetben lévő Merkur autókereskedelmi vállalat osztotta – sorszámra és soron kívül – a járgányokat. Főként szovjet, NDK-s, csehszlovák és lengyel (majd később román és jugoszláv) gyártmányok szerepeltek a listán kevéske Simca, Fiat, Renault, Volkswagen kíséretében.

A Szabad Föld 1971 nyarán arról számolt be: „Nemrégen készült el a Zwickaui Autógyárban a 750 000. Trabant, s ebből Magyarországnak 50 000 jutott. A jubileumi, IH 83-83 rendszámú, 50 000. hazai Trabantot ünnepélyesen adták át az NDK illetékes külkereskedelmi vállalata és a Merkur Vállalat vezetői. A szerencsés tulajdonos Széles Sándor, a Csepel Művek szerszámgépgyárának esztergályosa és felesége.”

Néhány héttel később lapunk arról írt: „A tervezettnél több gépkocsi érkezett eddig ebben az évben, néhány kocsitípus már soron kívül is kapható” (értsd: nemigen futottak utánuk a vevők).

„Az 1500- as Polski Fiat (ára: 110 ezer Ft) egy hónapon belül megkapható. A Warszava az igény benyújtása után két héttel megvásárolható (a Warszava de Luxe az év végére várható). Az idén még 1500 Skoda S–100-as (ára: 72 ezer Ft) érkezik a Merkurhoz.” (Hogy a jó öreg szovjet Pobjeda utódaként gyártott lengyel Warszava a de Luxe változatban mennyivel volt prímább, mint a sima kivitel, arra borítsuk a feledés jótékony fátylát.) Rövidesen ismét türelemre intő hírek láttak napvilágot a Szabad Földben: „Tovább várat magára a Zastava, amelyet csak az év végére ígérnek, az 1300-as Polski Fiat pedig majd a jövő év elején érkezik.” (Ez nem az a Zastava, amely Yugo néven Amerikában elnyerte a „minden idők legrosszabb autója” titulust…) Viszont: „A tervezettnél több Zsaporozsec érkezik” (ezt a minitankszerű szovjet autócsodát vagy imádni, vagy utálni lehetett).

Mindenesetre 1975-ben (az 5-7 évvel korábbi megrendelés jutalmaként) a Trabant 601S 40 ezer forintba került (a legáhítottabb Zsiguli pedig 80 ezerbe). Lapunk a '80-as években rendszeresen közzétette a Merkur kiutalási sorszámait (ez hol megszaladt, hol meg kínkeservesen cammogott – attól függően, épp mennyi kocsit szállítottak a baráti autógyárak), amiből a várakozó olvasók beazonosították, hányan vannak még előttük a listán.

Aztán elérkeztünk 1991-hez: „Az égbe szöktek az autóárak, a megrendelők tízezrével mondják le az előjegyzéseiket és kérik vissza a befizetett előlegüket. Győrben január elején kezdték meg az átadást az új árakon. Először is a Wartburgok leendő tulajdonosait várták az átadócsarnokban – mindhiába. Volt olyan nap, hogy a kiértesített 100 személy közül csak 5 jelent meg és vette át az autót.” Ami nem nagy csoda, íme, néhány ár: „Polski Fiat 126E 326 ezer, Trabant 1.1 332 ezer, Dacia TLE 361 ezer, Lada 1300 378 ezer, Maruti 800 406 ezer, Wartburg 1.3 428 ezer, Skoda Favorit 564 ezer, Opel Kadett 1009 ezer, VW Golf 1048 ezer forint.”

Aztán eltűntek a sorszámok, az autóhiány. Mindenki olyasféle újat vagy használtat vett magának, amekkorát csak akart. Vagy inkább: amilyet elbírt a pénztárcája…