Veled együtt vagyunk rendben! – Földön járnak, égre néznek

Itt repül a ferences! Gieszer Richárd díjnyertes fotója a barna csuhás szerzetesről rögtön mosolyt csal a térre érkező tollforgató arcára. Az Esztergomból Mátraverebély-Szentkútra tartó zarándoklat utolsó eseménye a „paperegetés”: minden szerzetest elkap a zarándoksereg, és többször a levegőbe dobja, mondván, mi szeretjük, ők túlélik.

Ferenc pápa 2015-ben kiemelt figyelmet kér a papoknak, szerzeteseknek, testvéreknek, nővéreknek – a szent fogadalom szerint élőknek. Azoknak az embereknek, akik óvodákban, iskolákban tanítanak. Kórházakban betegeket ápolnak, a lelkünket gondozzák. Időseket, rászorulókat segítenek, közösségeket szerveznek. Közben nevetnek, és néha sírnak, mint bármelyikünk. Akadályokat győznek le, máskor pedig megtorpannak, akárcsak mi. Hús-vér emberek ők is, akik velünk és értünk vannak, Istennel a szívükben.

„Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy egy szerzetesrend tökéletes emberek tökéletes közössége. Tévednek” – summázza Erős M. Renáta, a Boldogasszony Iskolanővérek Közösségének tagja, aki gimnáziumi tanárként tevékenykedik. Tizennyolc évesen döntött úgy, hogy belép a rendbe. Bármilyen erősnek is tűnik valakinek az elhatározása, a kételyt nemigen lehet megspórolnia, mondja. Renáta nővér például a szegénységtisztaság- engedelmesség örökfogadalom előtt szerelmes lett. Két út állt előtte, és ő szabad akaratából a szerzetesi élet mellett döntött. Választott. Ez óriási szabadság, megannyi kötöttségével együtt is. Még hozzáteszi: ez az élmény, a fájdalom irgalmasabbá tette; tudja, sosem szabad ítélkezni mások gyöngesége felett.

„Jaj, nekem, hívjatok papot. / Lenyeltem három meggymagot. / Ha az orvos nyomban itt nem támad, / megkapom a lármás gyomorlázat.”
A színpadon a Kaláka együttes a kiskorúakat szórakoztatja Domokos István verssoraival, de az „élő könyvtár” előtt sorban álló nagyok is értékelik a stílusos humort. A magyarországi 102 rendben élő több mint 1500 szerzetes közül jó néhányat „kikölcsönözhetünk” magunknak egy kis beszélgetésre. Hogy tőlük halljuk, milyen sokféle út vezet Istenhez.

A ferences rendtársak és a világiak is Didák testvérnek szólítják Kiss Istvánt. „Ha az első órákon nem írom fel a táblára a nevemet, akkor a gyerekek előbb-utóbb Gitár vagy Virág testvérnek szólítanak” – meséli a matematika–technika– számítástechnika szakos, csupa derű szerzetes tanár, aki a laikusok védőszentjének nevét vette fel a rendben. Gyorsan tisztázza: ő nem pap, „csak” szerzetes. Negyven év után ő az első, aki laikus testvérként tagja a rendnek, azaz letette a hármas fogadalmat, ám nem szentelték pappá. Mert nem érezte azt a belső hívást. „Belém égett egy mondat: Szent Ferenc nem akart mást, csak az evangéliumot élni. Ahogyan én is.”

Kedves, szellemes, a szelíd vallatás mestere: hol hallgat, hol kérdez, de nem kínál tálcán megoldásokat. Jól jönnek ezek a képességek a családterápiák során! Nem tévedés: igen, egy szerzetes ad párkapcsolati tanácsokat. Az emberek általában a saját kapcsolatukból indulnak ki, magukból általánosítanak, ezért nem képesek objektíven látni másokat. Didák testvért ez a veszély nem fenyegeti. „Nem vagyok házas, a beszélgetések során mégis elég sok házasságba látok bele, hogy hol vannak a falak, amiket le lehet, le kell bontani, és hogyan lehet újraépíteni a jót, ami valahol útközben elveszett. Hogyan kell megbocsátani. Hogyan kell elfogadni, és nem megváltoztatni a másikat.”

A Rendben vagyok elnevezésű kampány egyik arca Didák testvér. A plakáton barna szerzetesi ruháját korda (kötél) fogja össze, rajta három csomó emlékezteti a fogadalmára. Kezében fényképezőgép – ugyanis a fotózás a hobbija. Nemcsak megörökíteni akar így, hanem meglátni és másoknak is megmutatni a szépet.

A fehér habitusba (szerzetesi ruhába) öltözött Ármella nővér a Horthy-korszakban született és járt iskolába a domonkos nővérekhez, de mire leérettségizett, az alma materből állami intézmény lett. A noviciátusban töltött év után, még a fogadalom előtt, 1950-ben – a többivel együtt – az ő rendjének működését is betiltották, szélnek eresztették őket. A kommunizmus alatti majd’ negyven évet szétszóratásban élték meg a szerzetesek. Ármella nővér ez idő alatt illegális hittanoktatást tartott családoknak a házaiknál. Csak 1978-ban tehetett örökfogadalmat. A 86 éves Domonkos-rendi nővér a kampányfotón biciklit tol – a mai napig ezzel közlekedik. Hódmezővásárhelyen, a rendházban reggel fél ötkor kel, szigorú rend szerint él, fiatalokat és felnőtteket tanít hittanra. Legálisan.

Körülöttem fekete, fehér, barna, szürke habitusba öltözött emberek, némelyikük a vállakat fedő, elölhátul lelógó skapuláréban, kereszttel vagy medállal a nyakában, a nők fátyolban vagy fátyol nélkül. Amikor Hajós M. Ágnes először öltözött be a Ferences Szegénygondozó Nővérek hagyományos barna ruhájába, segítői azt mondták neki: Krisztust öltöd magadra. Megrázta az élmény, magányra vágyott, ezért sétálni indult. A téren három középkorú férfi szólította meg, és kérés nélkül elkezdték mesélni az életüket. Akkor és ott megértette a habitus, egyszersmind a szerzetesi küldetés felelősségét.

Versegi Beáta, a Nyolc Boldogság Közösség tagja barna-fehér ruhában jár – a fehér a feltámadás színe, a barna pedig a kereszté, a szenvedésé –, valamint egy speciális, nordic walking túrabottal a kezében. Ugyanis a sport az élete részévé vált, ezenkívül a Jézusi gyaloglás elnevezésű lelkigyakorlat egyik alappillére. „A szerzetesek nem bujkálnak barlangok mélyén, nem esznek szöcskét, nem sanyargatják magukat, és nem is beprogramozott imagépek. Sokak szerint az nem lehet normális ember, aki nem él szexuális életet, aki nem hajtja a pénzt, aki nem akar hatalmat. Nem az élet élvezetéről mondtunk le, csupán más, lelki értékek mentén élünk. Az élet kihívásaira reagálunk mi is, a földön járunk, de az égre nézünk.”

Lothringer Éva szociális testvér nemegyszer tapasztalta már, hogy valaki azért csatlakozna valamelyik rendhez, mert magányos, (szeretet) közösségre vágyik. De ez kevés a szerzetességhez, ahhoz, hogy valaki a Teremtőnek szentelje az életét. Sajnálkozó hangokat is kapott már: istenem, milyen jó családanya lett volna belőle! Az emberek ilyenkor bele se gondolnak, valójában mit mondanak: akkor tehát az menjen szerzetesnek, aki nem jó anyának vagy apának?!

Nem csak az indián nyár tűző napsugarai elől keresek védelmet, nyugalmat a környező templomokban. Zsolozsma a bencésekkel, Úrangyala a premontrei renddel, keresztút a szervita nővérekkel, examen (lelkiismeret- vizsgálat) a jezsuitákkal, naphimnusz a ferencesekkel... A lélek táplálkozása, a szellem kóstolója ez a test gasztronómiai élvezkedése – a ciszterci nővérek lekvárjai, a piaristák borai meg a bencések gyógy- teái – után. Sokszínű szerzetesek között, akik láthatóan boldogok.

Rendben vannak.