Dráguló zöldségeink

Magyarország adottságait akár kedvezőnek is gondolhatnánk a zöldségtermesztés számára: kiterjedt szántóföldek, olcsó munkaerő… Sajnos itt meg is akadunk. A mediterrán országok napsütéses óráival, a spanyolok, olaszok, hollandok tőkeigényes üvegház-birodalmaival, kiépített öntözőkapacitásaival egyelőre nem tudunk versenyre kelni. A legkedvezőbb adottságokkal – a rövidebb vegetációs idő miatt – az ország déli részei rendelkeznek, különösen, ha az öntözés is megoldható. A melegigényes növények még így is csak palántaneveléssel termeszthetőek mifelénk. Az ország által megtermelt zöldség mennyisége évi 1–1,5 millió tonna között ingadozik. Ezzel összességében már most is csaknem önellátóak vagyunk, de az ágazatban még jelentős tartalékok rejlenek. Hollandia évente 5, Görögország 4, Spanyol- és Olaszország 12-15, a lényegesen kedvezőbb adottságú Törökország pedig 30-40 millió tonna zöldségárut állít elő évente.

Jelenleg a hazai szektor az alacsony tőkeellátottság miatt a viszonylag kis igényű burgonyatermesztésre koncentrál. Ez a növény a korábban említett tájegységekkel szemben inkább a Nyírségben, a Kisalföldön és Közép-Magyarországon népszerű. Tavaly 21 ezer hektáron 547 ezer tonna termett, miközben az átlagos belföldi fogyasztás évi 600 ezer tonna. Az idén a tavalyinál 10%-kal kisebb vetésterületre ültettek burgonyát, ez is az egyik oka, hogy tavaly óta átlagosan 24%-kal drágult a boltokban. Az öt nagy termelőt (Németország, Franciaország, Hollandia, Egyesült Királyság és Belgium) tömörítő NEPG előrejelzése alapján ez évben 24,5 millió tonna krumpli (a tavalyi 28 millió tonna helyett) teremhet 527 ezer hektáron, az elmúlt évinél 3,7%-kal kisebb termőterületen. Mindez hektáronként átlagosan 46,5 tonnát jelent, ami a hazai termésátlag csaknem kétszerese. A legnagyobb termelő Németországban az átlagnál nagyobb a visszaesés a nyári szárazság miatt: a tavalyi 11,6 millió tonnáról 9,9 millióra zsugorodott a kínálat – dacára annak, hogy a termőterület csaknem 10 ezer hektárral még nőtt is.

Volumenben (120 ezer tonna) a paradicsomot sorolhatjuk a második helyre. Míg nálunk tíz év alatt a felére zsugorodott a termelése, addig Hollandiában ez idő alatt 50%-kal (900 ezer tonnára) nőtt, sőt a tőlünk sokkal kedvezőtlenebb adottságú Lengyelországban is megnégyszereződött (810 ezer tonna). Az EU legnagyobb termesztői Spanyolország (4,9 millió tonna) és Olaszország (4,5 millió tonna), de így is eltörpülnek Törökország mellett (11,85 millió tonna). Dél-Európában és Anatóliában évente kétszer – de például Egyiptomban és Marokkóban akár három ízben is – hoz termést a szabadföldön termesztett paradicsom.

Viszonylag jól teljesítünk sárgarépából: tavaly 100 ezer tonna répagyökeret termett a magyar föld – igaz, évtizeddel korábban még 107 ezret. A hollandok ebben is vernek bennünket (548 ezer tonna), de előttünk jár a kicsiny Belgium is (328 ezer tonna), az éllovas Lengyelország 823 ezer tonnával.

Méltán vagyunk büszkék a makói hagymára, amely ideális termőhelyen és megfelelő hőmérsékleten terem. Volumenében azonban nem lehetünk jelentős szereplők az európai piacon: míg itthon tavaly 58 ezer tonna vöröshagyma termett, addig Spanyolországban 1,36 millió, Lengyelországban 650 ezer, Németországban pedig 590 ezer (eközben Törökország 2 millió tonna feletti mennyiséget termelt).

Az idei forró és sok helyütt száraz nyár nem kedvezett a terméshozamoknak. Az adatok Európa-szerte elmaradnak a várakozásoktól. S Magyarországon a zöldségfélék egy év alatt átlagosan 22%-kal lettek drágábbak.

Szerzőnk, Veseta Nándor a GeoPro munkatársa
www.geopro.hu
Telefon: 06 1 489 8800
E-mail: [email protected]