Fókuszban: az egészségügy - Ellátatlan ország

Magyarországon akár megyénként, sőt településenként változik, hol milyen betegséget ajánlott elkerülni – mert nem kapunk megfelelő ellátást. Borsodban a belgyógyászatot, Nógrádban a sebészetet, Jász-Nagykun-Szolnok megyében a traumatológiát érdemes valahogy megúszni, Heves megyében valószínűleg az altatóorvosra kell majd várni, Budapesten a sugárterápia akadozhat bármikor, míg Tolnában akár jól is járhatunk. 

Hiába hallgatjuk évek óta, hogy az egészségügy katasztrofális helyzetben van, és hiába láttunk a probléma megoldását szorgalmazó kísérleteket, az orvosok állítják, hogy gyalázatos körülmények között kell dolgozniuk, aminek természetesen a beteg látja a kárát. Átlagosan egy magyar ember csak járóbeteg-ellátásra évente több mint 11-szer megy. 

Mindezek ellenére a magyar beteg alapvetően jól viseli a sorsát – derült ki a Magyar Rezidens Szövetség felkérésére készült felmérésből. Sőt sokkal jobban viszonyulnak az egészségügyhöz, mint maguk az orvosok. 

A megkérdezettek csaknem kétharmada úgy vélte, hogy megfelelően bánnak vele, míg az orvosok azt mondták: sem a kellő időt, sem a megfelelő ellátást nem tudják megadni a pácienseiknek. A doktorok 42 százaléka vallotta, hogy a legutóbbi kezeléskor a beteg alig vagy egyáltalán nem volt biztonságban a kezei között, míg a páciensek kevesebb mint ötöde érzékelte ugyanezt. 

Biztonságban vagyunk? 

Úgy tűnik, egyre kevésbé. Az már senkit sem lep meg, hogy mintegy félmillió ember nem jut megfelelő háziorvosi ellátáshoz. Arról viszont kevés szó esik, hogy olyan területeken óriási az orvoshiány, melyekről nem is gondolnánk – legfőképp azért, mert ezekkel az orvosokkal akkor találkozunk, ha konkrét problémával utalnak be hozzájuk. Érsebészből például alig 100 praktizál jelenleg: például a lábamputációk mintegy fele (évente nagyjából 9 ezret végeznek az országban) elkerülhető lenne, ha az állam megfelelő finanszírozással inkább az értágítást preferálná – és ha lenne, aki elvégzi e műtéteket. 

Szintén szemléletes a példa: jelenleg a 4–18 év közti fiatalok 16 százaléka szenved valamilyen mentális betegségben (vagyis hazánkban 230 ezer gyerek érintett), ám mindössze a tizedük jut szakszerű segítséghez. Nem véletlenül: az egész országban nagyjából 60-70 gyermekpszichiáter dolgozik jelenleg. És akkor a radiológusokról, patológusokról, sugárterapeutákról, aneszteziológusokról, mikrobiológusokról még nem is beszéltünk – pedig mindannyiuk munkájára szükség van például akkor is, ha egy daganatos betegséget akarunk legyőzni. 

– Válságzónák a határ közelében lévő kórházak és ellátási körzeteik. Ezekre a helyekre jóformán lehetetlen orvost csábítani, vagyis az ellátás tragikus lehet helyenként. A leszakadó területeken ugyanis semmilyen életpálya nem garantálható számukra, így nem csoda, hogy inkább a nagyvárosok, vagy még inkább a külföldi munkahelyek felé néznek – mondta Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke. – Olykor csak a szerencsén múlik, hogy a beteg a megfelelő kezelést kapja-e vagy sem. Ez függ attól, melyik kórházba megy, annak milyen a felszereltsége, s hogy az orvos, aki foglalkozik vele, mennyire leterhelt, éppen a második munkahelyéről sietett-e át a műtétre, vagy már a negyedik helyen jár az esze… – sorolja az elnök. 

Több biztos nem lesz 

Jelenleg nagyjából 25 ezer orvos tevékenykedik hazánkban. Az elmúlt 10 évben 12 ezer vándorolt el – csak az elmúlt fél évben 415 orvos, 114 fogorvos, 33 gyógyszerész, 259 ápoló, 8 szülésznő és 83 más egészségügyi dolgozó. Az orvosok és fogorvosok főként Angliába, míg a szakdolgozók inkább Németországba mennek. 

A rezidenseknek juttatott hiányszakmapótlék hozott ugyan pillanatnyi megnyugvást (2012–2013-ban kevesebben hagyták el az országot), a kezdeti lelkesedés azonban hamar elfogyott. Ráadásul a kiegészítő juttatás – ami azért jár a fiataloknak, mert „bevállalják”, hogy egyes hiányszakmákra specializálódnak – a területen praktizáló idősebb kollégákban keltett (bér)feszültséget – jelezte Bélteczki János. 

Talán nem véletlen, hogy míg korábban a 25–29 éves korosztály távozott külföldre, most a 30–34 éves orvosok mennek el nagyobb számban. Pedig a tapasztalt orvosok lennének képesek megtanítani a rezidenseknek mindazt, amit a gyakorlat során lehet elsajátítani. 

Meg lehetne oldani 

Nagy szükség van tehát az utánpótlásra, csakhogy ezt sem egyszerű megoldani. A hiányszakmák egy része ugyanis az alacsony megbecsültség mellett (erről a patológusok tudnának sokat mesélni) még a hálapénz hiányával is küzd. Mert valljuk be őszintén: mikor jutott eszünkbe borítékot adni egy patológusnak? 

– Éppen ezért a biztonságos betegellátás szükséges, de nem elégséges feltétele az egészségügyben dolgozók tisztességes bérezése volna. Az orvosoknál még csak akad utánpótlás, ám az ápolóknál már az sincs. Az egészségügyiek megkereshetik a bérüket Magyarországon más szektorban, netán elmehetnek külföldre is. A beteg embernek viszont nincs választási lehetősége. Illetve van: választhatja, hogy kiköveteli az aktuális politikától az egészségügy rendbetételét – fogalmaz Dénes Tamás, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. 

Mennyire súlyos a helyzet jelenleg? – tettük fel a kérdést a Magyar Orvosok Szövetsége és a Magyar Rezidens Szövetség elnökének. Bélteczki János szerint már most katasztrófahelyzet van, amiből nagyon nehéz lesz valaha kitörni. – A beteg veszíti ezzel a legtöbbet. És még csak nem is azzal van a baj, hogy hosszúak a várólisták és ezért nem jutnak megfelelő kezeléshez a kellő időben. Hanem egész egyszerűen nincs orvos, aki műtsön – összegzett. Dénes Tamás pedig így válaszolt: – Hogy milyen súlyos a helyzet? Erre objektív választ nem tudok adni. Afrikából nézve nem súlyos, Ausztriából nézve katasztrofális. Inkább az olvasót kell megkérdezni: milyen egészségügyet akar?