Hentesek négy keréken

A dédapa, Nagy János még „vándorlegényként” árulta a húsféléket, s a mai Vándor Hús ezt a hagyományt próbálta újraéleszteni. A dédunoka családi bátorításra döntött úgy 2010-ben, hogy átveszi a stafétát, és a felmenőjéhez hasonló elszántsággal létrehozza a mozgó húsboltokra is épülő vállalkozást Hevesben. Hagyományos módon füstölik, érlelik a húsokat és a töltelékárukat, sőt a mai napig kézről kézre adnak egy évszázadosnál is öregebb kézikönyvet, amiből elődeik tanulták a hentesszakmát. A régi receptek – melyekből kiderül, hogy hajdan Európában milyen sokféle ízesítéssel készítették a töltelékárut – ma is használhatók. Lengyel módra például csípősen, fehér borssal és majoránnával, cseh módra csípős paprikával és köménnyel, kétfajta borssal fűszerezik a kolbászt. Csak kolbászból tucatnyinál is többfélét készít a családi vállalkozás, ami részben a megsárgult könyvnek köszönhető.

Sok faluban vásárolnának szívesen mozgó húsboltokban, hiszen kényelmes, hogy minden héten ugyanakkor jön házhoz a hentes, s nem kell bebuszozni a városba egy kiló oldalasért. Nem minden vállalkozás képes azonban megfelelni a szigorú élelmiszer- biztonsági előírásoknak.

A Vándor Hús jelenleg egyedüliként járja a vidéket Heves megye néhány községében, miközben az egri és az ózdi piacról sem hiányzik a standjuk. A mobil boltok árai persze kissé magasabbak, mint egy nagyáruházé. A „vándorok” akkor maradhatnak talpon, ha megbízható, jó minőséget kínálnak.

A család különösen büszke rá, hogy semmilyen pályázati támogatást nem igényeltek ahhoz, hogy kialakítsák saját húsüzemüket Egerben, miközben megfelelnek az uniós higiéniai követelményeknek.

A Nagy-csapat étvágygerjesztő módon népszerűsíti a hazai állományból származó, jóféle tőkehúst. Szívesen neveznek be a környékbeli főzőversenyekre: hol gulyás, hol csülökpörkölt rotyog a bográcsukban.