Horror-sztori az 50-es évek szellemében: Poczkodiné esete

1945. 
A rögtönbíráskodást október 15-i hatállyal hirdették ki. A statárium vonatkozik a betöréses lopás bűntettére, ha éjjel vagy felfegyverezve követik el, vagy több személy együtt követi el. Kiterjed robbanóanyag előállításával, beszerzésével, tartásával és használatával elkövetett bűntettekre, valamint gyilkosság elkövetésére irányuló szövetségre. Ezeknek a büntetése halál. A bűnöst rögtönítélő bíróság elé állítják, és ha a bíróság nem terjeszti fel kegyelemre, a halálos ítéleteket a meghozataltól számított 2 órán belül végrehajtják.

1955. 
A monori járás 18 községe közül Gomba a legutolsó a tojásbegyűjtésben, ugyanis Gombán nagyon eluralkodott a „kofaszellem”. Itt van például Poczkodiné esete. Megveszi a baromfit, a tojást, aztán autóbuszra ül, és az áruval megjelenik a fővárosban, a kispesti piacon. Jövedelmező mesterség a kofáskodás: az idén 50 ezer forintért vett házat Poczkodiné az üzérkedésből. Természetesen neki is van tojásbeadási kötelezettsége, de mintha nem tudná, hogy a begyűjtési törvény rá is vonatkozik. A helyi tanács meg kesztyűs kézzel bánik vele: egyszer büntették meg 200 forintra, amin bizonyára jót nevetett, hiszen egyetlen kofaúton is több a haszna!

1965. 
Október 25-én, hosszú szenvedés után elhunyt Ascher Oszkár Kossuth-díjas kiváló művész, a Déryné Színház művészeti igazgatója. Gépészmérnöknek tanult, de hamarosan magához bűvölte az irodalom. Országszerte ismert előadóművész lett; a versmondás eredeti, sajátos, senkire nem emlékeztető művésze. Hatalmas műveltségét, a kultúra terjesztésében szerzett roppant tapasztalatait a falu népének szolgálatába állította. Hatvannyolc éves volt.

1975. 
Súlyosan megrakott lovas kocsi közeleg. Mondja a legény, aki kantáron vezeti az igavonót, hogy a városi árokban rengeteg az ócskavas. Már másodszor fordulnak, az első fuvar 7 mázsa volt, ez a második még több, a MÉH-telepen azonnal készpénzzel fizetnek. Aztán kiderül, hogy a kocsi és a ló sem az övék, azt napi egy mázsa kukoricáért bérlik. A kukoricát viszont könnyen összeszedik a kombájn után járva…

1985. 
Újabb hozzászólás a férfiideálról indított vitához.
„A férfi reggel elsőnek ébredjen, csókkal és kávéval keltse asszonyát. Ha barátja érkezik, ne dobja le a mosogatókötényét, hanem büszkén viselje azt. Hosszabb időre ne utazzon el, ha mégis, ne csodálkozzon, ha felesége nem bírja elviselni az egyedüllétet, emiatt hát ne szóljon. A férfi küldje az asszonyt rendszeresen fodrászhoz, kozmetikushoz, sose tagadja le a prémiumot. Tudjon főzni, pelenkát mosni, vasalni, és szívesen vigye naponta a gyermekeit bölcsődébe, óvodába.”

1995.  
Gyöngyöspatán 400 vendéget hívtak meg egy esküvőre. A szükséges alapanyagok: 4 disznó, egy 76 kilós borjú, további 2 mázsa disznóhús, a levesbe 100 tyúk; 150 egész csirke, 250 csirkecomb külön, a savanyításhoz 1 mázsa káposzta, 1500 üveg sör, 60 liter vörös-, 150 liter fehérbor, 7 hektó különféle üdítő, tömény, amennyi kell.

2005. 
A hódmezővásárhelyi strand területén valamikor focipálya volt. Gyerekként az első félidőt gyakran a téglakerítés lyukain kukkoltuk; hogy ki lőtte a gólt, azt a biciklivázra felkapaszkodott felnőttek kiabálták le. A második félidőre aztán beengedtek bennünket is. Sajtos Miska bácsi hatalmas vesszőkosarából kínálta a tökmagot és a pattogatott kukoricát, mögötte csendben ballagott Körmendi Pali bácsi, vállpántos faládikóján felirat: „Süketnéma vagyok! Balról édesség, jobbról trafik.” Legnagyobb sikere a kannás vízhordóknak volt: 20 fillérért adtak egy kantafödőnyi vizet.