Jogi esetek: Igaza van, mégis vesztett

Az ingatlan-elbirtokláshoz tizenöt évnek kell eltelnie úgy, hogy valaki a más tulajdonát szakadatlanul abban a hiszemben birtokolja, hogy az az ő tulajdona. Itt ez nem volt vitás, az állam viszont azt mondta, hogy a korlátozottan forgalomképes, nemzeti vagyonba tartozó erdőt nem lehet elbirtokolni.

Első fokon a bíróság az államnak adott igazat, de az állam saját érveihez még egyet hozzátett: egy ingatlan részét csak úgy lehet elbirtokolni, ha a telek természetben megosztható, ehhez pedig csatolni kell a megosztási vázrajzot és a hatóság telekalakítási engedélyét. Ebből viszont emberünk csak a megosztási vázrajzot csatolta a bíróság által megszabott határidőre.

A másodfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy semmi okát nem látja, miért ne lehetne a korlátozottan forgalomképes állami erdőből is elbirtokolni, ugyanakkor a természetbeni megosztáshoz szükséges telekalakítási engedély nélkül az elbirtoklást nem mondhatja ki a bíróság. Ezért másodfokon is az államot hozták ki győztesnek.

A felperes a Kúriától kért felülvizsgálatot azzal, hogy válassza külön az állami tulajdon elbirtoklására vonatkozó jogkérdést, és ha ebben igazat adnak neki, utána külön részítéletben döntsenek arról, hogy milyen területrészről is van szó pontosan.

A Kúria azonban arra jutott, hogy a két kérdést nem lehet szétválasztani, mert ez csak akkor lehetséges, ha egy követelés jogcímét és összegét külön vitatják a felek – itt azonban nem pénzösszegről, hanem területről van szó.

A Kúria azt is kimondta, hogy az elsőfokú bíróság hibázott, mert kérniük kellett volna a felperestől a vázrajzot és a telekalakítási engedélyt is, ezek megérkezéséig a pert fel kellett volna függeszteni. Csakhogy mivel emberünk ezt sem a fellebbezésébe, sem a felülvizsgálati kérelmébe nem írta bele, ezért hivatalból a Kúria nem veheti figyelembe – vagyis tulajdonképpen igaza van, a pert mégis elvesztette.