Kinek Sakál, kinek Hód

BERKESI ANDRÁS honosította meg Magyarországon a kémregény műfaját. Még mielőtt írásra adta a fejét (főként a hatvanas évektől kezdve, a Magvetőnél), már rebesgették, hogy „korábbi életében” akadnak homályos foltok, de ezt – értelemszerűen – nemigen lehetett firtatni. Azóta kiderült: a zsidó értelmiségi családba született, eleinte textilmunkásként dolgozó Berkesi 1945-től a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának, majd őrnagyi rangban az Államvédelmi Hatóság katonai elhárítási osztályának vizsgálótisztje. Ne szépítsük: verőlegény volt. Válogatott módszerekkel emberek százait kínozta meg, jó néhányan belehaltak a tortúrák alatt szerzett sérüléseikbe. Úgy tartják, a forradalom felfalja gyermekeit – Berkesit 1950-ben letartóztatták, és koncepciós perben elítélték. Aztán '54-ben kiengedték és rehabilitálták. 1956 októberének végén a BM egyik szárnyát védte az „ellenforradalmárokkal” szemben. Az ötvenes évek végére – mondjuk úgy – vállalhatatlanná vált a személye, nem tudni, önként vagy nyomásra, de végül leszerelt. Igazából ekkor indult el termékeny írói pályája. A Kádár-korszak egyik leginkább támogatott szerzője 1971-ben 1,7 millió forintot(!) keresett a könyveivel, történeteiből a legnagyobb színészekkel forgattak filmeket (talán a legismertebb a Sellő a pecsétgyűrűn). Miközben még suttogni se lehetett arról, hogy létezik magyar titkosszolgálat, ő elsőként „énekelhette meg” – természetesen heroizáló aspektusból – a II. világháború, majd a hatvanas-hetvenes évek hős kommunista hírszerzőinek sikeres harcát a gaz nyugati felforgató elemekkel szemben…  


ERNEST HEMINGWAY amerikai író élettörténetében is felbukkan a kommunista motívum: 1939 környékén önként felajánlotta szolgálatait a szovjet titkosszolgálatnak, de nem fogadták el. Aztán 1942-ben, amikor egy amerikai magazin megbízásából újságíróként Kínába utazott, a szovjet hírszerzés megkereste, nekiszegezve a kérdést: áll-e még az ajánlata? Állt. Hemingwayt Argo néven szervezték be, és nyugati hangulatjelentéseket kértek tőle. Írt ő hősiesen, ám a szovjetek többször figyelmeztették, mert nem kaptak tőle igazi hírszerzési értékű információkat. 1950 körül ki is zárták mint használhatatlan ügynököt. A minősítési kartonján az állt, hogy Hemingway elvtárs gyakran összekeveri a hírszerzést a regényírással. Gyanítható, hogy a tények hiányát szépirodalmi stílusbravúrral igyekezett pótolni. A Nobel-díjas író életében azt állította, hogy ő csak élményeket akart gyűjteni, és nem meggyőződésből írta alá a beszervezési nyilatkozatot. Ez talán igaz lehet annak tükrében, hogy a II. világháború alatt a szovjeteken kívül az amerikai haditengerészeti hírszerzésnél is jelentkezett „ügynökösködni”: a havannai értelmiség náciszimpatizáns tagjairól jelentett, ezenkívül a pecázás közben felbukkanó német tengeralattjárókról... 


MATTYASOVSZKY JENŐ 1967-től kezdve több mint ötven kis könyvet írt Hódról, a magyar hírszerzés fedett ügynökéről, aki „briliánsan” összerakta hol egy gyilkosság, hol meg egy pénzhamisítás vagy csalás mozaikjait, ám a babérok learatását mindig átengedte a rendőrségnek. „Ha egyet olvastál, mindet olvastad” – minősíti finoman Tóth Tibor. Mattyasovszky valószínűleg akkor gyűjtögethette az élményeket, amikor a hatvanas-hetvenes években az elhárításnál dolgozott, majd átlovagolt a BRFK bűnügyi részlegéhez, ahol mint egész jó nyomozót jegyezték. Még aktív titkos ügynökként, engedéllyel kezdett el írogatni; azt beszélik, a kéziratokat beterjesztette a megfelelő íróasztal gazdájához, aki nem kifejezetten esztétikai szempontok szerint lektorálta azokat megjelenés előtt…



FREDERICK FORSYTH nevét A Sakál napja című krimi tette világszerte ismertté, könyveiből mintegy 70 millió példányt adtak el. Valósághű kémhistóriái Tóth Tibor szerint „nagyon ott vannak a szeren”, ezek alapján a 77 éves brit bestselleríró hívei eddig is gyanakodhattak, hogy kapcsolatban állhatott a titkosszolgálattal. Idén nyáron, önéletrajzi regényében felfedte: több mint húsz éven át együttműködött a brit hírszerzéssel, az MI6 állandó „külsős” ügynöke volt. Az egykoron a Reuters hírügynökségnek és a BBC-nek dolgozó újságírót először a hatvanas évek végén keresték meg, amikor a polgárháborús Nigériából, a Biafra-konfliktusról tudósított. Nyitott szemmel járt, részletes jelentéseivel elnyerte a szolgálat elismerését. Forsyth később is vállalt (legtöbbször információszerző-megfigyelő) küldetéseket többek között a Dél-afrikai Köztársaságba vagy a hidegháború csúcspontján az NDK-ba. Nem járt érte fizetség, jutalom, merthogy hazafiúi lelkesedésből vállalta a titkos megbízásokat, ahogyan sok önkéntes annak idején – fogalmazott az író. Elismerte azt is, hogy kémregényeit kérés nélkül benyújtotta az MI6 illetékesének „szakmai bírálatra”, és ha szükségesnek érezték, ő készségesen változtatott a történeten. 



JULIA CHILD amerikai szakács-író, televíziós személyiség 2004-ben hunyt el; rendkívüli népszerűségét jól jellemzi, hogy a halála után tíz évvel még mindig több honfitársa ismerte fel a fényképe alapján, mint a hivatalban lévő alelnököt! A bölcsészvégzettségű lány a II. világháború kitörésekor pilótának jelentkezett, de 182 centis magassága miatt nem vették fel. A katonai hírszerzés titkárságán kapott munkát, ahol is a talpraesett nő másfél év alatt műveletelemző tisztté küzdötte fel magát. Ceylonba és Kínába küldték, '44-től pedig már az amerikai katonai hírszerzés távol-keleti műveleteit irányította. Diplomata férjével később Franciaországba vezényelték, ott került a konyhaművészet Julia érdeklődésének középpontjába. Az egykori pengeagyú titkos ügynök a kulináris megvilágosodása során eljutott a hosszú élet receptjének két összetevőjéig, jelesül a véres steakig és a ginig. 


ARTHUR RANSOME, a nálunk is kiadott Fecskék és fruskák című, nagy sikerű gyermekkönyvsorozat későbbi szerzője a brit hírszerzésnek, az MI6-nak dolgozott – olvasható Tóth Tibor Kémek krémje című legújabb könyvében. A férfi orosz népmesék tanulmányozásának ürügyével elcsavarta Trockij titkárnője fejét, és megszerezte tőle a bolsevik vezérkar ülésein elhangzottak szó szerinti jegyzőkönyveit. Ransome mellett szól, hogy – megőrizve angolos korrektségét – később feleségül vette Jevgenyija Petrovnát. 


ROALD DAHL brit író esetében is igaz: keresd a nőt! Pontosabban: a nőket! Számos gyerekkönyv és a Meghökkentő mesék sorozat későbbi szerzője anno pilótaként tevékenykedett, és mint politikabefolyásoló ügynököt helyezték a tengerentúlra: azt kellett elérnie, hogy a felső tízezer támogassa Amerika beavatkozását a II. világháborúba a britek mellett. Imádták a nők (és fordítva), úgyhogy férfiúi kvalitásait is kihasználva „hivatalból” 200–300 nővel létesített szorosabb kapcsolatot. Értékes pletykákat szerzett és továbbított. Például ő derítette ki, hogy Roosevelt amerikai elnök „összeszűrte a levet” a háború elől az USA-ba menekült Margit norvég hercegnővel. Állítólag egyszer Churchill ezt a bizalmas információt is felhasználta Rooseveltnél, amikor Nagy-Britannia nagyobb amerikai támogatást akart. És kapott is.