Professzor a szányasok között! Okos dolmányos

Jó huszonöt esztendeje még természetes élőhelyeiken, a mezőgazdasági területekkel határos, ritkás facsoportokban, mocsaras vidékeken keresték a mindennapi betevőt, ám ahogy ezek megcsappantak és a táplálékkínálat megfogyatkozott, úgy foglaltak teret lassan, de biztosan a városokban. Úgyannyira, hogy ma már elmondhatjuk: a dolmányos varjak többsége városlakó. Rendszeresen mutatkoznak a nagyobb parkokban, tereken, sportpályákon, szeméttelepeken, fészkeiket éppúgy megtalálhatjuk a nagy forgalmú utak mentén, mint a kórházakat övező fák ágai között.

A dolmányos varjú igazi mindenevő: a rovarok, a kisebb rágcsálók, a dögök éppúgy ott szerepelnek az étlapján, mint a magvak, a bogyók és a konyhai hulladékok. Ez utóbbiakból pedig akad bőven a városokban, amin akár át is telelhet.

Mert, miként a vetési varjú, a dolmányos is állandó madarunk, de kóborol, azaz nagy területeket jár be. A szénfekete vetési varjútól nagyobb termete (szárnyfesztávolsága jó méteres) és hamvasszürke „dolmánya” különbözteti meg, ami a hátán és alsótestén látható, de a többi testrészét szénfekete tollazat borítja. Fészkét a nagy fák magasába rakja, vázát ágakból állítja össze és agyaggal béleli. Ebbe érkezik áprilisban a 4-5 tojás, amelyen a tojó három hétig kotlik. A fiókák június elején hagyják el a fészket, de a család még sokáig együtt marad. A párok példás közösségben élnek: nem hűtlenkednek, sőt életük kockáztatásával is megvédik egymást a ragadozóktól.

Amíg a vetési varjú védett madár, addig a dolmányos rokon vadászható. Nyomós oka van ennek, ugyanis a dolmányos varjú nagy fészekrabló: a feketerigó, a zöldike, a tengelic és a balkáni gerle tojásaira és fiókáira jelent különösen nagy veszélyt (megfigyelték, hogy városi térhódítása nyomán csökkent a felsorolt madarak állománya).

A dolmányos varjú vadászati idénye július elejétől február végéig tart, de apróvadas területeken – külön engedéllyel – gyéríthető az apróvad szaporodási időszakában is.