Szégyen! Ennyit értünk el az 'akadálymentesítésben'? Se kollégium, se albérlet

– Véletlenül bukkantam a Facebookon Endrédi Bálint posztjára, melyben közzétette, hogy a fővárosi akadálymentes lakhatás utáni két hónapos keresgélése eredménytelennek bizonyult – meséli az elnöknő. – Rögtön felvettem vele a kapcsolatot, felajánlottuk neki a szállást. Ám az, hogy a fogyatékos fiataloknak ma csupán 9 százaléka végezhet főiskolát vagy egyetemet, nem véletlen. Pedig a közoktatási törvény már 22 évvel ezelőtt kimondta: a fogyatékos gyerekeknek a köznevelésben – kezdve az óvodától, az általános iskolától egészen a felsőoktatásig – helye van, s ehhez biztosítani kell a szakmai-tárgyi feltételeket. Magyarországon 17 éve létezik az esélyegyenlőségi törvény, mely garantálja számukra az egyenlő jogokat.

– Noha csaknem húsz éve dolgozom a fogyatékos emberekért, és súlyosan mozgássérült fiam révén magánemberként is érintett vagyok, magam is csak Bálint problémájával szembesülve tudtam meg, hogy a felsőoktatási törvény egyik passzusa szerint 2018. szeptember elsejétől kötelező lesz 100 tanulóként egy akadálymentes szobát kialakítani a hazai kollégiumokban. Csakhogy a törvény azt nem taglalja, hogy mi lesz azokkal a súlyosan mozgássérült fiatalokkal, akik a kollégiumi ellátáson kívül személyi segítséget is igényelnek. Szövetségünk szerint számukra olyan speciális kollégiumok szükségesek, melyek a lakhatáson túl minden olyan szolgáltatást megadnak, melyek a felsőoktatásban tanulásukat segítik.

Elöregedő társadalmunkban a kormány a fogyatékos emberektől is elvárja, hogy versenyképes tudásukkal a munkaerőpiacon elhelyezkedve adófizetők és teherviselők legyenek, ne pedig eltartottak, segélyen élők. Akkor viszont meg is kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket – hívják fel a figyelmet a szövetség munkatársai.

– Hogy sokan képesek tanulásra, munkára, arra az ELTE pszichológia szakán most elsőéves fiam a példa. De a szükséges feltételeket egyelőre a családunk teremti meg számára – ezt azonban a fogyatékos fiatalok családjainak többsége anyagilag nem engedheti meg magának. Ha a kormány elfogadja, mi nagyon szívesen kidolgozzuk a speciális kollégiumok modellprogramját. Á lami támogatás mellett szakmai tudásunkat és tapasztalatainkat adnánk ahhoz, hogy például Budapesten mielőbb megépülhessen egy kísérleti jellegű mintakollégium, mely kezdetben tíz-tizenöt, mozgásában súlyosan fogyatékos fiatal ellátását biztosítaná. Nemcsak Budapesten, országszerte is növelni kell az akadálymentes kollégiumi férőhelyek számát, hogy az önálló életvitelre képes mozgássérült fiatalok közös kollégiumokban lakhassanak ép társaikkal.

A MEOSZ szívesen együttműködne az oktatási jogok biztosával, dr. Aáry Tamás Lajossal, aki Bálint ügye kapcsán országos vizsgálatot kíván indítani a felsőoktatásban részt vevő fogyatékos fiatalok helyzetéről. Munkájukkal hozzájárulhatnának ahhoz, hogy a felmérés eredménye valós képet mutasson a jelenlegi helyzetről – véli az elnöknő. Elfogadhatatlannak tartják ugyanis, hogy ma hazánkban a jó képességű, de mozgásában súlyosan korlátozott fiatal csak azért nem tanulhat tovább, mert nincsenek meg az ehhez szükséges akadálymentes szállások, szolgáltatások.