Szerelemről, árulásról

A romos, sötét, apokaliptikus Berlinben keresi imádott férjét. Az egykori zongorista most pincér és egy kis odúban lakik. Amikor találkoznak, Johnny (Ronald Zehrfeld) nem ismeri fel a feleségét, de a „hasonlóság” miatt megpróbálja rábeszélni, hogy a számára ismeretlen jövevény játssza el a meghalt feleséget, hogy felvehessék a nő örökségét. Nelly belemegy, mert remél. Reméli, hogy újra összeszoknak, hogy a férfiban felébred az egykori szerelem, hogy visszakaphatják régi életüket. De persze ez nem lehetséges. Mert valószínűleg a férj adta fel korábban a bujkáló feleségét – és különben is, mindkettőjüket megváltoztatta a sorsuk. Nelly szelíd, finom lényének ellentéte barátnője, Lene (Nina Kunzendorf): magabiztos, erős, viszont a nyugodt felszín alatt emészti a gyűlölet, képtelen feldolgozni a tömeggyilkosság tudatát és az árulást.

Mindketten a holokauszt elszenvedői, akik különféleképpen próbálják meg túltenni magukat a szenvedéseken, de egyiküknek sem sikerül. Végül aztán Nelly és Johnny szinte egyszerre éli meg az igazság pillanatát. Ez a nőt szabaddá teszi, s valóban feltámad poraiból, mint a főnixmadár.

Christian Petzold filmje részleteiben nem hibátlan, de igaz és szívhez szóló alkotás. Az apróbb logikátlanságok nem zavaróak, hiszen a mű a realitásokon túl általános és örök érvényű fogalmakról szól: szerelemről, igazságról, hazugságról, árulásról, büntetésről és megbocsátásról…