Visszarendeződés

A lenyűgöző győzelemre sokan rácsodálkoztak: hogy volt képes Recep Tayyip Erdoğan pártja a júniusi előrehozott, csúfos leszerepléssel járó választások után újból abszolút többségre szert tenni? Nyár elején, 2002 óta először a Fejlődés és Igazság Pártja kénytelen volt lemondani az egyeduralomról, mi több, nem szerzett elegendő szavazatot a kormányalakításhoz, és a koalíciós tárgyalások nyár óta nem vezettek eredményre. Akkor elvesztették támogatóik tíz százalékát, amivel a törökök egyértelműen üzentek: elegük van a tekintélyelvű, az alkotmányt a saját hatalmának megtartására formált kormányzásból. 

Mégis, hogy sikerült újból felkapaszkodniuk a kormányzás legmagasabb fokára? A konzervatív kurdok körében a PKK (Kurd Munkáspárt) népszerűsége jelentősen csökkent, újonnan körvonalazódó erőszakos politikája sokakat riasztott el, korábbi támogatóik többségében élénk a gyanú, hogy szoros kapcsolatban állnak az iszlamistákkal. A júliusi és októberi két, Iszlám Államhoz köthető terrorcselekmény – amelyekben majd’ 150 ember halt meg – szintén kapóra jött a káosszal szemben a biztonság és stabilitás ígéretét zászlajára tűző Erdoğannak. A sikerhez hozzájárulhatott az is, hogy a médiára nehezedő nyomás folyamatosan nőtt, a hatóságok keményen lecsaptak a sajtóban megjelenő kritikus hang megszólaltatóira. 

Az elsöprő siker ellenére az új alkotmány megírásához és elfogadásához szükséges kétharmados többsége így sincs meg Erdoğan pártjának. Így hát nem a közeljövőben épül ki az erős végrehajtói hatalommal együtt járó elnöki rendszer Törökországban.