Szerethető családtörténet

A jelenből indul a kerettörténet: a középkorú asszony maga mellé veszi a szomszéd lakásba a 93 éves anyját. A mama párhuzamos valóságokban létezik, elméje szabadon szárnyal az időben, hol megismeri a lányát, hol nem. Az idős asszony hosszú életének története ez a film, a szerepet egy 101 éves lengyel színésznőre, Danuta Szaflarskára osztották. Lányát, az egyedülálló kiadói szerkesztőt Básti Juli játssza megkapóan egyszerű eszközökkel.

Közös jeleneteikbe belesűrűsödik az anya-lánya kapcsolat összes harca, fájdalma, haragja, és megjelenik az a mély kötődés, amit az asszony a 27-szer költözködő, „futóbolond” anyja iránt érez. A fiatal mamát tinédzser éveitől középkoráig Ónodi Eszter alakítja, aki kiemelkedően erős jelenléttel mutatja be a debreceni nyakas református fruskát, majd a pesti masamódot és a tatabányai munkásasszonyt. Férje Lajos (Gáspár Tibor), a horthysta híradós tiszt, akinek Pest ostroma utáni hazatérése a film egyik legkatartikusabb jelenete.

Mivel a film csaknem száz évet mutat be, a szereplők közötti párbeszédek zöme szállóigei tömörségű, nincs hely és lehetőség a felesleges diskurzusokra. Néhány egészen egyszerű mondat idézi meg Trianon tragédiáját, a zsidótörvények förtelmes abszurditását, a háború végét, a kitelepítések traumáját. Majd – visszatérve a kerettörténethez – az anya elvesztését, életünk egyik legmélyebb fájdalmát. Ha nem is tökéletes, de szerethető, könnyezve nevetős filmet készített Fekete Ibolya. Szubjektív családtörténetet, ahol a kisember kellő józansággal igyekszik túlélni a XX. század sorsfordító traumáit.