Zuhanó gázárak, félig üres tározók

Ha a nemzetközi folyamatokat nézzük, akkor van okunk a derűlátásra. A kitermelési technológiák fejlődésével az elmúlt évek során számos olyan olaj- és gázlelőhelyet tártak fel, melyekből korábban a bonyolult és költséges felszínre hozatal miatt nem érte meg szénhidrogént bányászni. A mélytengeri lelőhelyek kiaknázásában üzletet látó óriásvállalatok mellett gombamód szaporodtak azok a kisebb vállalkozások is, amelyek az úgynevezett palaolaj-, illetve palagáz-technológiában látták az üzleti lehetőséget.

A nem is olyan rég még stabilan 100 dollár felett álló olajárak hatására munkába fogott dollár-százmilliárdok elérték a céljukat: az olaj- és gázkitermelés soha nem látott szintre emelkedett. Eközben a kereslet a megújuló energiák felé fordulás, a hatékonyságnövelés, illetve a fejlett gazdaságok vártnál lassabb ütemű bővülése miatt egyre jobban elmaradt a kínálati oldal diktálta tempótól. Az eredmény: egy másfél éve tartó masszív áresés, sok évtizedes csúcson álló készletek és kukában landoló korábbi üzleti tervek. A hagyományos eljárással termelő korábbi piacvezetők arra vonatkozó elképzelése, hogy az alacsony árak pillanatok alatt tönkreteszik új versenytársaikat és utána ismét drágábban árulhatják termékeiket, egyelőre nem jött be. Az ágazati szakértők a korábban hatékonyan együttműködő OPEC-tagok közötti ellenérdekeltség miatt a nagyobb olajexportáló országokat tömörítő kartell e heti soron következő ülésétől sem várják a kitermelés csökkentését. Sőt az Irán elleni embargók 2016-os feloldásával az egyik legnagyobb szereplő tér vissza a piacra, ami újabb nyomást jelenthet az árakra. (Irán az embargó alatt is értékesített olajat és gázt, azonban a szankciók miatt jóval kisebb volumenben. A banki és biztosítási tranzakciók korlátozása miatt régi vevőköre igencsak leszűkült.)

A korábbi években szinte mindig biztos áremelkedéssel járó közel-keleti és afrikai háborús események (Szíria, Jemen, Líbia, Nigéria stb.) ezúttal nem járnak ellátási hiánnyal, így drágulást sem hoztak.

Miközben azt látjuk, hogy világszerte tartósnak tűnő rezsicsökkenést hoz az angyal a karácsonyfa alá, joggal remélhetjük, hogy ennek pozitív hatásait előbb-utóbb mi, magyarok is élvezzük majd. Az olcsóbb üzemanyagban már itthon is látott folyamat azonban a hatóságilag szabályozott gázpiacra lassabban érkezik meg. Míg a világpiacon az árak pillanatok alatt lekövetik a változásokat, addig Magyarország az orosz gázhoz a hosszú távú szerződésekben kikötött árképlet alapján számolt áron jut. A majdnem egyoldalú importkitettségünk ráadásul további izgalmakat rejt magában: vajon enyhül vagy tovább romlik az orosz–ukrán viszony?

A keleti szomszédunkon át vezető szállítási útvonal miatti aggodalom nem alaptalan, a korábbi években is volt arra példa, hogy a fűtési szezon kellős közepén leállt az orosz gázexport. Ez ellen a nyugati irányban kiépült vezetékek mellett a gáztárolóinkban tárolt tartalékokkal védekezhetünk.

Jelenleg a tárolóink csupán 50 százalékos töltöttséget mutatnak, a hazai szakértők szerint ez elegendő.