A Körösben úszkál Európa legfrissebben felfedezett gerincese - Meglepetés a Zagyvában is

Tudományos szenzációról tudósít a Magyar Haltani Társaság honlapján Harka Ákos, az egyesület elnöke. Egy többségében hazai kutatókból álló csoport eddig ismeretlen halfajt azonosított a Körös vízrendszeréből, amelyet bihari márnának neveztek el. A kutatás szervezője dr. Antal László, a Debreceni Egyetem TTK Hidrobiológia Tanszékének adjunktusa, aki egyben a Magyar Haltani Társaság titkára. Az új faj leírói pedig Antal László, László Brigitta és Petr Kotlík.

A halakkal foglalkozók korábban is tudták, hogy a horgászhalként kedvelt márna mellett a Körös vízrendszerében él egy másik, apró termetű márnafaj is, de bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint a Petényi Salamon János által felfedezett és Heckel által 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi). Ez utóbbival is akadt gondja bőven a szakembereknek, akik előbb egy itáliai, majd egy balkáni fajba sorolták be alfajként, mígnem Kotlík és munkatársai 2002-ben genetikai alapon bebizonyították, hogy mégis önálló faj. Ugyanakkor az is tisztázódott, hogy az elterjedési területe szűkebb, mint korábban gondolták.

A Kárpát-medence északi részén ugyanis egy másik faj, a kárpáti márna (Barbus carpathicus) honos, míg a délebbi területeken egy harmadik faj él, a balkáni márna (Barbus balcanicus).

A kárpáti és a Petényi-márna annyira hasonlít egymáshoz, hogy külső szemrevételezéssel nem különböztethető meg biztonsággal, ezért a magyarországi állományok genetikai azonosításának szükségessége már a Magyar Haltani Társaság 2010. évi konferenciáján fölmerült. Ehhez azonban – a vizsgálatok jelentős eszköz-, anyag- és szakemberigénye miatt – egy több intézmény kutatóit magába foglaló csoport összehangolt munkája kellett.

Külön öröm, hogy a Körös vízrendszeréből az előzetesen feltételezhető két faj helyett egy eddig ismeretlen harmadik került elő, mert így – amellett, hogy a tudomány gazdagodott általa – természeti értékeink sora is egy újabb fajjal gyarapodott.

DÉLI VENDÉG. Hazánkban eddig csak a meleg vizű Hévízi-, a Városligeti- és a Miskolc melletti Tapolcai-tóban fordult elő a szúnyogirtó fogasponty, amelyet kerek száz esztendeje telepítettek be Magyarországra. Nagy meglepetésre nemrégiben a Zagyva szolnoki szakaszán bukkantak néhány példányára. A leginkább keszeghez hasonló, három-hat centire növő fogasponty főként a csípőszúnyogok lárváival és a vízbe pottyant rovarokkal táplálkozik. A kutatók szerint a klímaváltozásnak tudható be ennek az alapvetően melegigényes halfajnak a megjelenése a közönséges hőmérsékletű (hideg) vizeinkben. (valló)