Jogi esetek: Kiszáradt a patakmeder - Kié a hajdani vízfolyás helye?

A telektulajdonosok egy vízimolnár leszármazottai voltak, akinek annak idején itt állt a malma. Akkoriban egy vízfolyás is volt itt, az hajtotta a malmot, de a múlt század húszas éveiben kiszáradt, és medrét betemették. A rendszerváltás után ez a rész még mindig mint vízfolyás szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. Így került ez az apró telek az önkormányzati vagyonkataszterbe mint forgalomképtelen törzsvagyon. A gyakorlatban, mivel itt víz már évtizedek óta nem folyt, a szomszédos telkek tulajdonosai a saját ingatlanuk részeként kezelték, ami ellen az önkormányzat sem szólt semmit.

Az önkormányzat azonban azon az állásponton volt, hogy mivel a vitatott telek az önkormányzati törzsvagyon része és forgalomképtelen, azt nemcsak eladni vagy megterhelni nem lehet, de elbirtokolni sem. A telektulajdonosok hiába használták sajátjukként a területet a '90-es évek kezdetétől, az elbirtoklás megszakadt akkor, amikor az önkormányzati vagyontörvény alapján ezek a telkek bekerültek a vagyonkataszterbe. Utána pedig már nyilvánvalóan forgalomképtelenek voltak.

A vízimolnár leszármazottai viszont azzal érveltek, hogy az ingatlan művelési ága tévesen van feltüntetve az ingatlan-nyilvántartásban, a változást a tulajdonos önkormányzat elmulasztotta bejelenteni. Márpedig ha a terület művelési ága nem vízfolyás, ami a törvény erejénél fogva forgalomképtelen, hanem sima beépítetlen terület, akkor a terület forgalomképes, így elbirtokolható.

A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy az ingatlan-nyilvántartásra és a vagyonkataszterre támaszkodik annak megítélésében, hogy a kérdéses terület forgalomképes-e, vagy pedig a valós állapotot veszi alapul. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy nem vitatkozhat a vagyonkataszterrel, tehát hiába száradt ki egy patak nyolcvan éve, ha patakmederként tartják nyilván, akkor az csak az államé lehet. A Kúria viszont – és ez a döntés volt a végleges – azt mondta ki, hogy ha a valóságban nincs ott patakmeder, akkor a terület nem forgalomképtelen törzsvagyon, csak sima önkormányzati tulajdon, ami éppen ezért elbirtokolható. Így a vízimolnár leszármazottai hosszas pereskedés után megosztozhattak ezen az ötszáz négyzetméteren.