Szép volt, lányok! A férfiak sem vallottak szégyent

Kezdjük a legragyogóbb sikerrel: női válogatottunk Európa-bajnokságot nyert, és ezzel jogot szerzett a riói olimpiai indulásra. A csapat élére, Merész András helyére a kazanyi világbajnokságon elért 9. helyezés után új szakvezető került Bíró Attila személyében, akinek a bemutatkozása pompásan sikerült. Pedig nem úgy indult, hogy a lányaink végigverik Európát: az első mérkőzésen, Hollandia ellen csak 14-10-es vereségre futotta, de úgy ám, hogy a tulipánosok már 11-3 arányban is vezettek. Az oroszokat is csak 11-10 arányban bírtuk legyőzni. De innen aztán nem volt megállás: 10-5 az olaszokkal szemben (értékes eredmény!), a döntőben pedig még egy holland randevú, ám akkor már a lányaink 9-7-re vettek revánsot az első ijedtségért – és felálltak a dobogó legmagasabb fokára.

A férfiak sem vallottak szégyent, bár Rajky Béla óta a magyar pólósoknak az ezüstérem is kudarc. A mester óta sokat változott a világ: aki úszni tud, az előbbutóbb labdát is vesz a kezébe, így megfiatalított válogatottunktól a bronzérem sem számít katasztrófának.

Különösen úgy, hogy a szép győzelmi sorozatban ott volt az olimpiai bajnok horvátok skalpja is, akiket 8-5 arányban sikerült legyűrni. A döntőbe jutásért vívott csatában Montenegrótól 8-5 re kikaptunk, de a bronzmeccsen Görögország 13-10 arányban alul maradt.

A csapatunk egy olyan olimpiai kvalifikációs csoportba került, ahonnan kötelező kijutnia Rióba!

A kézilabdabarátok pedig elővehetik a zsebkendőt. Mint köztudott, női válogatottunk nem lesz ott az olimpián, és csak halovány az esély, hogy lapzártánk után a véletlenek szerencsés összejátszása révén a férfijaink kikerülhetnek Rióba. Ezt a pályán ugyanis nem érdemelték ki: hirtelenjében három vereséget szedtek össze, Oroszországtól 27-26-ra, Dániától 30- 22-re, Németországtól pedig 29-19-re kaptak ki. Hátra van még számunkra Spanyolország és Svédország, ám egyik csapat ellen sem vagyunk esélyesek. Talant Dujsebajev mindenesetre letette szerződését az elnökség asztalára, s ha őt találják hibásnak, veszi a kalapját.

Szerintünk azonban nem a szövetségi kapitány a hunyó, hanem azok, akik elkényelmesedtek a klubsikerek langyos vizében, elfeledkezve arról, hogy a győzelmeket más országok világbajnokai szerzik nekünk – jó pénzért. Ezek a fiatalok, akiket az edző bedobott a mély vízbe, nem tehetségtelenek, hanem tapasztalatlanok. Talán korábban, fokozatosan kellett volna őket a nehezebb terheléshez szoktatni. Tegye ezt meg Dujsebajev – a szándék, úgy tűnik, megvan benne, ideje pedig lesz bőven.