Európában a napi másfél órányi oda-vissza útnál húzzák meg a lélektani határt

Európában a napi másfél órányi oda-vissza útnál húzzák meg azt a lélektani határt, amíg még nem készíti ki az ember idegeit a sokszor bosszantóan lassú tömegközlekedés, a dugó vagy az esetleges késés okozta feszültség.

A Központi Statisztikai Hivatal 2011-es népszámlálási adatai szerint a magyar munkavállalók több mint harmada – mintegy 1,341 millió ember – ingázik naponta az otthona és a munkahelye között. E sokaság fele fél óránál kevesebbet utazik, további 35 százalékuk fél és egy óra közötti időt, míg 5,5 százalékuk napi másfél óránál is többet tölt közlekedéssel.

A statisztika szerint az ingázók aránya a Közép- (45,4 százalék) és a Nyugat-Dunántúlon (41,5 százalék) a legmagasabb, míg az Észak- (30 százalék) és a Dél-Alföldön (25 százalék) a legalacsonyabb. Pest megyében a dolgozók 61,8 százaléka ingázik, amit azzal magyaráznak, hogy rengetegen költöztek ki a fővárosból a környező településekre, de a munkájuk Budapesthez köti őket.

A KSH elemzéséből kiderül, hogy többségükben a fiatalok töltenek jelentősebb időt a munkahelyre való eljutással: míg 2011-ben az ingázók aránya a 20–24 évesek között meghaladta a 40 százalékot, addig 55 év felett már egyharmad alá csökkent a számuk. A fiatalok közül is jellemzően azok ingáznak, akik még nem alapítottak családot, ezt követően sokkal értékesebbé válik az otthon töltött idő. Kiderült az is: a férfiak körében jóval magasabb a bejárók aránya, mint a nőknél, legyen szó bármelyik korosztályról.

A szakértők szerint az ingázás akkor jelent igazi problémát, ha súlyosan megnehezíti, hátrányosan befolyásolja a család életét. Az ingázók pedig valószínűleg megegyeznek abban: még mindig jobb akár órákig utazni egy munkahelyre, mint otthon ücsörögni állás nélkül.