Hol terem a kék rög? - 'Antenna' kell Németh Ágnes alkotásaihoz

Németh Ágnes Tiszalökön született; tizenhárom éves volt, amikor szülei tárgynyeremény-sorsoláson nyertek egy lakást, akkor költöztek a fővárosba. Meg kellett szokni ezt az óriási változást. Pesten elveszett a természetben kincset jelentő szabadságérzet, s az a zsigeri érzékelés, hogy az őszhöz a gesztenyekoppanás hangja társul. Amit elvesztett vidéki életéből, később valamelyest megtalálta a lovak körül. Több mint egy évtizedig járt a nemzeti lovardába, a galopp-pályára, majd terepre. Csutakolta az állatokat, fizetségül a hátukra ülhetett. Szinte azonnal rátalált lelki ikertestvéreire. És visszakapta a hajnalokat, amikor ló és lovasa lélegzete gomolygó párafelhőnek látszik. Van is egy ilyen fotója 1997-ből.

A Képzőművészeti Főiskolát festő szakon végezte, de bátran nyúlt új anyagokhoz. Először kisplasztikával próbálkozott. A diploma után érmekkel folytatta, nem is akármilyenekkel, a British Múzeum megvette a Colorado Springs-i érem-világkiállításon bemutatott szériáját. Akkor ezen az úton érdemes tovább haladni, gondolta Németh Ágnes, akit Somogyi József szóban, Borsos Miklós levélben biztatott. Azóta is vallja: képzőművészként mi sem természetesebb számára, mint hogy szabadon átjárjon a műfajok között. Az anyag megválasztása tekintetében sincsenek gátlásai. „Sosem akartam egy sínpárra ráállni” – szögezi le, miközben tisztában van vele, nálunk szereti a szakma beskatulyázni a művészeket.

Nem is gondoltam volna, milyen fantasztikus figurákat lehet vékony drótból vagy fémszálból varázsolni, és még nagyobb csodával szolgálnak a fűzfavesszőből font alakok, néhol színes földvakolattal bevonva, hogy igazán plasztikusak legyenek. De Németh Ágnes eszköztárában éppúgy találni varsát, emberi hajat, lószőrt, lópatát, mint műanyag lapot, plexilemezt vagy Playstation-figurát. Mindegyik anyagban szimbólumot lát. „Félig ábrázoló, félig szürreális szobrok ezek. Sosem tudom előre, mit használok majd fel, az csak akkor dől el, ha már vizuálisan megjelennek előttem azok a gondolatok, melyeket a szoborral ki akarok fejezni.”

Leszámítva a természeti népeket, a világon kevesen lehetnek, akik művészi igényű földképeket kreálnak. Megfelelő matériához csak úgy lehet jutni, ha valaki belevág ebbe az ámulatba ejtő világba. Németh Ágnes „utazása” tizenöt éve kezdődött, amikor egy ismerőse elvitte a Magyar Állami Földtani Intézetbe, ahol legalább százötven színes földmintát mutattak neki. Akkor jött rá: hiszen ezekkel is lehetne festeni, mégpedig klasszikus bonyolultságú képeket. Csakhogy ilyen matéria boltban nem kapható, valóságos szafaritúrán lehet beszerezni. A képzőművész nyaranta csákányt, ásót ragad, és nyakába veszi az országot. Már tudja, hol mire számíthat. Kibányássza a színes földrögöket, melyeket a műhelyében feldarabol és kiszárít. Ezután apróra töri, majd átszitálja – és már meg is van a tiszta festékpor, aminek más-más a bekeverési és száradási ideje. Meleg színekből nincs hiány, viszont kéket még sehol nem talált. Állítólag Provence-ban létezik, el akar menni oda. A pigment felvitelére természetes alapú ragasztó is kell, melynek összetételét hosszú kísérletezés után sikerült megtalálnia, nem véletlenül titkos a receptje. Azt viszont elárulja: „Néha színes földrögökről álmodom...”

Németh Ágnes munkáihoz „antenna” kell. Szerinte sokan értik az üzeneteit, kompozíciói megérintik a képzőművészet iránt fogékony embereket. Akik egy-egy kiállításon az alkotóval is szívesen elbeszélgetnek. Most éppen Nagykanizsán, ott láthatók ugyanis különleges szobrai. Egyébként sokfelé hívják. Került már kompozíciója állandó gyűjteményekbe is, például a Magyar Nemzeti Galériába. Nagyméretű földképe díszíti a mindenkori miniszterelnök rezidenciájául szolgáló hajdani Karády-villa tanácstermének falát.

A művésznő nem tartozik semmilyen szakmai csoporthoz, inkább a saját útját járja. Tanárként magánstúdióban szeret tevékenykedni, húsz évig a Moholy-Nagy Képzőművészeti Stúdióban, tíz éve pedig már a Dávid Képzőművészeti Műhelyben tanít. Tartott terápiás foglalkozásokat állami gondozottaknak, újabban élménypedagógia csoportjával valósít meg különböző tanulási programokat. Alkotni és tanítani – ezektől érzi szabadnak magát.