Mitől lettek annyira vidámak a a Virágzó téesz asszonyai, lányai?

1946. 
A csepeli munkásság eltávolította a gyárból reakciós igazgatóit. A Weiss Manfréd-gyár dolgozói erélyes fellépésükkel 10 perc alatt megtisztították a gyárat a szabotáló főtisztviselőktől. Ebédszünet alatt felkeresték Korbuly János és Korbuly László, valamint Takácsy Konstantin és Forró László igazgatókat, akik a gyár vezetését a németek alatt nagy buzgalommal látták el, és felszólították őket a gyárból való haladéktalan távozásra. Majd a munkások fegyelmezetten visszatértek munkapadjaikhoz, és tovább folytatták a termelést.

1956.  
Három éve léptem be férjemmel a hajdúböszörményi Előre téeszbe. Azóta az életünk teljesen megváltozott. Míg azelőtt jóformán kenyérből sem ehettünk eleget, most az alábbiakkal dicsekedhetek. Kenyérgabonánk bőven megvan az újig. Istállónkban fejőstehén áll, ólunkban hasas koca várja a szaporulatot, eddig már három hízót vágtunk. Egy lányomat kiházasítottam. Ajánlom minden egyénileg gazdálkodó paraszttársamnak: válasszák a nagyüzemi gazdálkodást, mert csak ez jelentheti számukra a felemelkedés útját. (Nagy Andrásné)

1966. 
Dunavecse határában a Virágzó téesz asszonyai, lányai szedik a parajt. Szerfelett vidámak, hangosak, hol itt, hol ott csattan fel a nevetés. Kérdem a vígság okát, mire az egyik asszony: Ma volt a nők napja. A vezetőség nem feledkezett meg rólunk, reggel kaptunk egy kupica pálinkát, délben pedig megérkezett Pestről a virág. S csakugyan: a tábla szélén ládákba csomagolva várják a cserepes virágok a tsz nő dolgozóit, lehetnek itt vagy nyolcvanan, százan is.

1976.   
Alföldi nagyközségünkben egy „naccsasszony” autóba ült, s úgy ment a harmadik házban lévő fodrászhoz. Az emberek csak csóválták a fejüket: de jól megy egyeseknek. A példán felbuzdulva a téesz agronómusa is autóba ült, s úgy ment borotválkozni. Miatta senki nem csóválta a fejét, viszont az agronómus fegyelmit kapott. A különbség: a nagysága a saját kocsijával „hajtatott” a szomszédos fodrászhoz, az agronómus viszont szolgálati kocsijába ült, és a megyeszékhelyre vitette magát borotválkozni…

1986.   
Ezer éve úgy hisszük, hogy harangot csakis bronzból lehet önteni. Most azonban egy művészházaspár: Jeney Tibor és Oborzil Edit bemutatta az alumíniumból öntött harangjaikat. Azt mondják, nem akartak beletörődni abba, hogy az alumínium csakis az ipar féme lehet. Hosszú kísérletezés után szabadalmaztattak egy olyan öntési eljárást, amelynek segítségével bármilyen harangot tudnak önteni. A hangokat pedig a harang palástján áttört lyukak segítségével állítják be.

1996.  
Én, Soós Istvánné 21 év munka után 9500 forintos, s a párom, Balogh Imre 27 év után 8400 forintos rokkantnyugdíjasok bejelentjük, hogy szeretnénk egy napra vendégül látni azt az államférfit, akinek legtöbb köze van a nyugdíjakhoz. Azt kap majd, amit mi, mindennap. Reggeli: hagyma héjából főzött tea, beleaprítva száraz kenyér. Ebéd: takarmányrépából főtt leves. Vacsora: sós vízben főtt morzsolt kukorica. Mert ennyire telik a nyugdíjunkból.

2006. 
A tévéből hallottam, hogy megvizsgálják azok anyagi helyzetét, akik a bevallott jövedelmükhöz képest gyanúsan költséges életmódot folytatnak. A riport címe ez volt: Megadóztatják a lopott pénzt. Ez igen! Az nem jutott senkinek eszébe, hogy a lopott pénzt nem adóztatni kell, hanem visszaszolgáltatni oda, ahonnan ellopták? Legalább ne kürtölték volna világgá, hogy lopjatok csak nyugodtan, vissza nem vesszük, legfeljebb majd megadóztatjuk egy kicsit…