Történelmet írtak! Arany, ezüst és bronzok - Ott tartunk, hogy már a negyedik hely is balsikernek számít…

A nemzetközi szövetség kezdeményezésére mi, magyarok nagyon hamar „ráharaptunk”. A pionírok görkorcsolyázó fiatalok soraiból verbuválódtak – Darázs Istvánnak és Belovai József testnevelő tanárnak köszönhetően, elsősorban Jászberényben.

A hazai szövetség is hamar kapcsolt, előbb kanadai edző, Yves Nadeau, majd kínai tréner, Csang Csing érkezett, s az eredmények sem maradtak el. A 2006-os torinói téli olimpián Huszár Erika 4., Knoch Viktor 5. lett. Magyar pontok a téli olimpián – nos, mi tagadás, szokni kellett a sikert.

Az első generáció aztán visszavonult: Darázs Péter fogorvos, a húga, Darázs Rózsa jogász lett, Huszár Erika pedig Kanadába ment férjhez, ahol ismereteim szerint a sportágát is oktatja. Maradt Darázs István szakágvezető, aki vendéglős szakmáját szorította a háttérbe a korcsolya miatt, és versenyez még a rutinosnak számító Knoch Viktor, aki köré új generáció szerveződött. A lányok közül Heidum Bernadett, Jászapáti Petra, Bácskai Sára Luca, a fiúknál Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba és szakvezetőként Telegdi Attila a legismertebb név.

És akkor szóljunk az idei, a szöuli világbajnokságról: megszületett a sportág első magyar aranyérme!

Az 500 méteres távon Liu Shaolin Sándor a háromszoros világbajnok kínai Vu Tan-csinget megelőzve győzött – míg öccse, a 18 esztendős Liu Shaoang a dobogó harmadik fokára állhatott. De ezzel a sikerszériának még nem volt vége: Liu Shaolin Sándor az összetettben bronzérmet nyert, öccse pedig a 18. születésnapján 1500 méteren szerzett ezüstöt. A férfiváltónk a negyedik helyen kötött ki, ami a fiúk számára kellemetlen csalódás volt. Hát itt tartunk, már ez is balsikernek számít…

Darázs István nemrégiben azt mondta: a magyar csapat eredményei a 2018-as téli olimpián „nagyot fognak szólni!”. Máris ehhez szoktatnak hozzá bennünket a versenyzők?

PEZSGŐ NÉLKÜL
A legendás lengyel–magyar barátságba belefér, hogy kézilabdás lányaik olykor borsot törnek az orrunk alá. Tavaly szeptember 14-én, a világbajnokságon a lengyelek egy góllal legyőztek bennünket, s ezzel elbúcsúzhattunk a riói olimpián indulás lehetőségétől. Igaz, utánunk az oroszokat is legyőzték Kim Rasmussen szövetségi kapitány lányai, s végül a 4. helyen végeztek – mi végül is a 11. helyen kötöttünk ki. Ám az Európa-bajnoki selejtezőcsoportban alkalom kínálkozott a visszavágásra. Lengyelországban ez sikerült is, 27-24 arányban nyertek a mieink. Az érdi visszavágón már a döntetlen is elég lett volna ahhoz, hogy biztos legyen az Eb-re a kijutásunk.
Úgy nézett ki, hogy a kettős győzelem is összejön, hiszen a 43. percben már négy góllal vezettünk – aztán a vége a „megszokott” egygólos vereség lett: 26-25-re győztek a lengyelek. Így mi a szlovákok és a finnek ellen „kaparhatunk tovább” a kijutásért. Ami igen nagy valószínűséggel összejön, ám a pezsgőbontást egyelőre sajnosel kellett napolni. Kár érte.