Kapás van! Bandákban úszkál

Kiválóan alkalmazkodik a legkülönbözőbb vízviszonyokhoz, a pisztrángos hegyi patakok és a lápos, mocsaras vizek kivételével mindenütt előfordul. Népessége hazánkban kizárólag a természetes szaporulatából újul meg, de mivel igénytelen, alkalmazkodó és szapora, számos vízterületen a keszegállomány zömét alkotja. Jellemző élőhelye nagyobb folyóink mély medrű, lassuló folyású síkvidéki szakasza, de a természetes és mesterséges tavakban is népes állományai alakultak ki.

A dévérkeszeg hazánkban őshonos, horgászatát sem időszaki fogási tilalom, sem méretkorlátozás nem akadályozza. A legnagyobb termetű keszegfajunk, oldalról lapított, magas hátú és erősen ívelt hasvonalú. Az átlagos testsúlya 1 kiló, azonban a kapitális példányok hossza a 70 centit, súlya az öt kilót is elérheti. (A hazai legnagyobb példány 6,02 kilót nyomott, és a Rába jakabházi szakaszán került horogra.)

A dévér 3-4 éves korában válik ivaréretté, és májustól június végéig ívik a csendesebb vizű, sekély öblökben. A helyet a hím választja ki, melyet erre az időre már elborít a nászkiütés vagy dorozsma: a fejen és a testszerte mutatkozó kemény, szarus kinövés. (Innen az egyik népi elnevezése is, a dorozsmás keszeg.) Nászkiütéseivel a hím a nőstény oldalához dörgölőzik, jelezve, hogy itt az ideje lerakni az ikrákat.

Minden nőstény igen sok, 50-150 ezer petét rak le, melyekből átlagosan egy hét alatt kelnek ki az apró dévérek. Igen lassan növekszenek: az egykilós súlyt még az öt-hat éves példányok sem érik el, s csak a tizedik évükben lesznek 2-3 kilósak.

A dévérkeszeg nem válogatós, kukoricával, csontival, gilisztával, rovarokkal, kenyérrel egyaránt fogható, fontos azonban, hogy a csalit a fenéken kínáljuk neki.