Templom önjelölt nagyotmondóknak

Lehetetlenre vállalkozik az, aki szeretné megtudni: mitől egyetem egy egyetem? Azok az okoskodók, akik mindig a múltban kutakodnak, hamar zsákutcába jutnak. Amit mi egyetemnek nevezünk, az klasszikus európai fogalom. Pedig Kínában, Indiában és Egyiptomban már 3000 éve is működtek ilyen intézmények. Ki tudja, milyenek voltak?

Ország-világ(hl)2016. 05. 02. hétfő2016. 05. 02.
Templom önjelölt nagyotmondóknak

Kicsiny földrészünkön az első akadémiát Krisztus előtt 387-ben a görög filozófus, Platón alapította Academos ligetében, nem messze Athéntól. Diákjainak filozófiát, matematikát és testnevelést tanított. Hippokratész Kósz szigetén orvosokat képzett. Egy nagy szellem, egy nagy gondolkodó nem csupán iskolát, akadémiát volt képes teremteni. Hogy mégsem nevezhetjük egyetemnek, az csupán egy dolgon múlott: a heves viták, az okos szavak hőseinek, a művelt embereknek az eszébe sem jutott, hogy intézményt alapítsanak.

Az első ilyen Bolognában vagy Párizsban fogant – lehet vitatkozni. Az egyetem mindenütt vallásos társulat. Pápák alapítják, a szellem és a tudás azonban, hamar túlnőve rajtuk, világi intézménnyé tette a legnagyobbakat. Bár Bolognában 1088-tól egyetemi rangú intézmény működött, az első igazi a párizsi, a Sorbonne elődje – ez 1200 körül keletkezett. Igen, keletkezett, mert nem alapította sem pápa, sem fejedelem, mint a többi, utána következőt. Mint mag a földben, lassan gyökeret eresztett, majd élő, terebélyesedő, lüktető organizmussá vált. A Notre-Dame-székesegyház nagy hírű tanárai fejlesztették ki, és majd’ egy évszázadot oktattak, mire szabályozni kezdték és egyetemmé formálták. Ekkor már jogot, orvostudományt, mitológiát tanítottak, távol kerültek a vallásos tanoktól. Világhírét a kor neves tudósai adták. Platón óta mindig messze sugárzó nagy szellemek vonzották a többre vágyókat.

S mi, magyarok? Kihúzhatjuk magunkat büszkén: már 1000 éve volt Giraldus mester iskolájában, Párizsban egy Lukács nevű derék, képzett magyar ember. Nem tanult hiába, III. Bélánál esztergomi érsek lett. Nem volt európai egyetem a középkorban, ahol ne találnánk magyar neveket a tanulók sorában. És nem késett sokat az első magyar egyetem, a pécsi megalapítása sem. A prágai, a krakkói, majd a bécsi egyetem után két évvel, 1367-ben Pécs már egyetemmel büszkélkedhetett.

Legnagyobbat Mátyás álmodott: önálló egyetemi várost akart Budán, 40 ezer hallgatóval. Európa szellemi központját akarta kialakítani. Vagyonokat költött volna rá, hogy idevonzza Európa legjelesebb elméit, hogy így virágoztassa fel az országot.

Ezer év alatt alig akadt uralkodó, aki ne a tudásban, oktatásban, a szellem erejében látta volna a felemelkedést. Az egyetem a tudás székesegyháza, messze hangzó püspököket kíván. Nem a falak, a díszes oklevelek, hanem a professzorok tudása ad rangot.

És hogy ez a kis időutazás hogyan kerül a leendő kecskeméti egyetemről írt sorok közé? Mert olyan szánandóan hű kép a mai valóságról, hogy előbb beszélünk szervezeti ábrákról, jogi klauzulákról, költségvetésről, mint arról, hogy vajh, ki és mit fog hirdetni az egyetemi katedrákról?! Valóban megérett-e az a tudás, hogy egyetemi szószékről hangozzanak el tézisei? Nem csupán önjelölt, unortodox nagyotmondók tobzódnak hatalmuk mámorában, és vélik úgy, hogy képesek templomot emelni szellemüknek?