Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig: Könyv-ízű életrajz

A közelmúltban Magyarországon is bemutatott „Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig” című film esetében a célkitűzés mégsem jött össze. A film rendezője feláldozta a közérthetőség oltárán a Szentatya életútját. Kimérten és kiszámíthatóan adagolt dráma és humor, vívódás és feloldozás – akárha egy dél-amerikai tévésorozat egész estét betöltő filmváltozatát látnánk.

A film alapjául Elisabetta Piqué életrajzi könyve szolgált: az újságírónő azon szerencsések közé tartozik, akik a barátjuknak mondhatják Jorge Mario Bergogliót. Így az alapanyag adott volt a személyes élményekkel átszőtt, több mint hetven interjúval alátámasztott kötet megírásához.

Bár a könyv időrendjét nem tartotta meg a rendező, a pápa életútja mégis e műre támaszkodva elevenedik meg. A rendező Beda Docampo Feijó mégsem Ferenc pápát helyezi filmjének középpontjába, hanem egy fiatal spanyol újságírónőt, Anát, aki a 2005-ös pápai konklávé idején ismerkedik meg Jorge Mario Bergoglio bíborossal. Ekkor kezdődik mély barátságuk, amelyben a humor, a meghittség, a szeretet és a bölcsesség egyaránt fontos szerepet játszik. A hit kérdéseiről agnosztikusan vélekedő Ana és Jorge atya beszélgetései során kibontakozik az egykori szegény olasz menekültek gyermekének sorsa: ifjúkori szerelmei, elhivatottságának megtalálása, küzdelme a korrupt kormányok és a bűnszövetkezetek ellen, az elesettekért való kiállása, mélyen emberi hitvallása.

Nem a szentatyát alakító, egyébként karizmatikus színész hírében álló Darío Grandinetti hibája, hogy külsőre nem hasonlít a szentatyára, talán nem is a rendezőé. Azt viszont a néző joggal hiányolja, hogy az igazi Ferenc szívből jövő kedvessége, közvetlensége nem jön át eléggé sem az alakításból, sem a filmből.