Ajándék Sutyitól

Mappával a hóna alatt érkezik. Egy galériába vitte a fotóit. Figyelem a kávézó vendégeit, senki nem ismeri fel. Nyilván azért nem, mert igencsak megváltozott az utóbbi évek során, bájos kiskamaszból sudár felnőtt férfi lett. Nagy Marcell operatőrnek készül, a Színház- és Filmművészeti Egyetem mesterképzését végzi. Mint mondja, már a Sorstalanság forgatása idején is jobban érdekelte a kamera másik oldala, mint a színészet.

Maga a rendező, Koltai Lajos (Sutyi) is operatőrként ismert a nagyvilágban, aztán a filmet rögzítő Pados Gyula, illetve a standfotósnak felkért Gulyás Buda mind-mind olyan mester, akitől csak tanulni lehet. Tőlük hallotta először, hogy a filmrögzítés alapja a fényképezés.

A végén kapott egy digitális gépet Sutyitól. Nem sokkal utána Kertész Imrétől is. Az íróval a filmkészítés során találkozott először, majd a német bemutatón és a berlini fesztiválon.

Egyszer a kinti lakásán is járt, több magyar alkotó társaságában. Nem tudta levenni a szemét a polcon heverő analóg fényképezőgépről. Ezt látva Kertész és felesége, Magda asszony vacsora közben biztatta, nyugodtan próbálja ki. Amikor kezébe vette a masinát, megszűnt körülötte a világ. A vendéglátók végül neki ajándékozták.

Évekkel később, mikor az író hazaköltözött Budapestre, többször felkereste az otthonában. Egyszer arra is rá tudta venni, hogy fotókat készíthessen róla. Kertész elhatalmasodó betegsége után már csak telefonon beszéltek néhányszor.

Mi történt a Sortalanság után?

Mindig feszélyezte a népszerűség. Örül neki, hogy ez mára elmúlt. Bár időnként felerősödik iránta a kereslet, aki éppen látta Köves Gyuri megrázó történetét, a közösségi oldalon ismerősnek jelöli. Családja, ismerősei, barátai, egyetemista társai körében vagy művészberkekben nincs már rácsodálkozás. Már csak azért sem, mert több mint tíz év telt el a film elkészülte óta. Egyébként a bemutató után jócskán kapott filmes felkéréseket, ám dacos kamaszként szinte mindet visszautasította, pedig olyanok is akadtak köztük, amelyeket mai fejjel biztosan elvállalna.

Érthető az akkori ellenállása, hiszen hirtelen csöppent egy számára idegen világba: hétfőn matekórán ült, szerdán már világsztárokkal parolázott külföldi fesztiválokon, pénteken pedig újra iskolába kellett mennie. Azt nem volt könnyű feldolgoznia.

Azt meg csak utólag lehet értékelni, hogy a Sorstalanságban Daniel Craig partnere lehetett, aki később James Bondként futott be.

Ami a saját filmes pályafutását illeti: a Sorstalanság előtt játszott a Pál utcai fiúk televíziós változatában, utána pedig forgatott a Tüskevárban, amelyet csak évekkel később vetítettek a mozikban.

Nagy Marcell becsületből úgy érezte, mégiscsak foglalkoznia kellene a színészettel. Beiratkozott Földessy Margit színitanodájába, ahol igazi baráti közösségre talált.

Nagyra becsüli a színészmesterséget, ugyanakkor sosem tartotta magát alkalmasnak erre a pályára. Szerinte neki nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközei, és távol áll tőle a magamutogatás, ami azért valamennyire szükségszerű egy művésznél.

Ennek dacára megpróbálkozott a Színművészetivel, Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor osztályába kerülhetett volna. Csakhogy a felvételin Zsámbéki a szemébe mondta a nyers valóságot: nem látja benne a színészet iránti elhivatottságot. Nagy kő esett le a szívéről, mert ezt ő maga is így gondolta. Véglegesen eldőlt: inkább operatőrnek tanul. Mivel ilyen szak akkor nem indult, egyik barátja tanácsára a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfiai szakán próbálkozott – sikerrel. Mozgalmas két tanévet töltött ott, de amikor felvették a Színművészetire, választania kellett, melyiket folytatja. Kísérleti osztályba került, hat szakon hat-hat növendék tanult.

Arról beszél, hogy a színész és az operatőr közti kapcsolat mennyire fontos: intim helyzet, bizalmi viszony. Marcell szerencsésnek mondhatja magát, mert a kamera mindkét oldalán állt már. Nagy előny számára, hogy megtapasztalta, milyen az, amikor színészként néz valaki farkasszemet a felvevőgéppel. A Sorstalanság forgatásán meggyőződhetett arról, hogy instrukciók nélkül is lehet tudni, mi a rendező vagy az operatőr kívánsága. Nincs értelme a felesleges köröknek, a kiabálás, a kapkodás sem vezet sehová. Csak nyugodt légkörben szabad alkotni. Sokat köszönhet egyetemi tanárainak is, köztük osztályfőnökének, Máté Tibornak, illetve Szász Jánosnak, Pálfi Györgynek, Török Ferencnek.

Nagy Marcell kedveli a rövidfilmeket. Alkotótársaival, köztük Damokos Attila rendezővel videoklipeket forgat. Legtöbbször képi ötletekből indulnak ki, a sztori azokhoz igazodik. Hálás műfaj, sok mindent elbír. Most egy londoni rockbanda találta meg az interneten, beleszerettek az eddigi munkáiba. Los Angeles és New York meghódítása sem lehetetlen, ott is kelendők a magyar operatőrök. Bár sokan lenézik a reklámfilmezést, ő nem zárkózik el ez elől sem. Jó érzéssel tölti el, hogy mozgóképes munkáiból fenn tudja tartani magát. Szakmai elismerései közt ott van már a Comet- és az Aranyszem-díj is.

Az alkalmazott műfajokon túl persze művészi igényű feladatokra is vágyik. Három éve foglalkoztatja egy ötperces kisjátékfilm terve, amelyet egyben technikai kísérletnek is szán.

Örömmel újságolja és lekopogja, mellé állt egy gyártócég. Természetesen szeretne majd nagyjátékfilmet, de hogy milyen témát dolgozna fel legszívesebben, azt egyelőre nem tudja.

Nincs késő, még csak huszonöt éves. e ha nem jön össze a mozifilm, akkor sem fog keseregni. Csak olyasmit akar csinálni, amiben hisz, ami örömet szerez számára. Generációjára ösztönzőleg hat Nemes Jeles Lászlóék Oscar-díja, ők bebizonyították, hogy nincsenek elérhetetlen álmok. Marcell élvezi a fotózást.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem 150. születésnapja adta az alkalmat, hogy fényképezőgépe elé ültessen huszonöt olyan nagyságot, akik valamilyen módon kötődnek az intézményhez. Hogy csak néhány nevet említsek: Makk Károly, Törőcsik Mari, Cserhalmi György, Szabó István, Sára Sándor, Ascher Tamás, Koltai Lajos profi partner volt a fotózásban, meghitt légkört teremtettek a műteremben. Makk Károly még kocsmába is elhívta a stábot, Törőcsik Mari pedig zokszó nélkül megismételte a kért pózokat. Végül összeállt egy kiállításra való anyag, amelynek állandó helye a Színművészetin lesz.

Nagy Marcell egyvalamit nehezen tud megbocsátani magának: miért is hagyta abba a sportolást?! Gyerekkorában arról álmodozott, hogy hosszútávfutó olimpiai bajnok lesz. Szülei voltak a példaképei. Mostmegint itt az olimpia, de nem kezd neki búslakodni, inkább hozzálát az edzéshez. Amatőrként félmaratont még futhat. S erre már fogadást is kötött.