'Csak jó emberek közé megyek' - Háttérember előtérben

Májustól szeptemberig lehet bulizni, egyik fesztivál követi a másikat. Persze nem mindenkinek szórakozás ez az időszak, ahhoz, hogy a zenekarok tökéletesen szólaljanak meg a színpadon, profi kiszolgáló személyzetre van szükség. Leginkább a hangosításra és a fénytechnikára kell odafigyelni, mert ha valami nem stimmel, az egész produkció élvezhetetlenné válhat. Ilyenkor már előadás előtt órákkal felbolydult méhkaptárhoz hasonlít a helyszín: fekete overallos fickók szaladgálnak ide-oda, kábeleket húzogatnak, hangszereket vonszolnak, hangpróbát tartanak. Sok múlik azon, ki ül a keverőpultnál. A zenészek és a közönség kereszttüzében dolgozó hangtechnikus munkája nélkülözhetetlen.

– Ezt a mesterséget nagyon kevés helyen tanítják, így aztán gyakran előfordulnak visszás helyzetek – világít rá az anomáliákra Takács László, akit a szakmában mindenki Taki becenéven ismer. – Sokan azt hiszik, ők a legmenőbbek, holott az alapvető szabályokat sem tartják be. Máskor a technikai felszereltség színvonala kifogásolható. Legnehezebben azonban az amatőrséget viselem. Előfordult, hogy háromszor egymás után olyan helyen kellett dolgoznom, ahol hátráltatták a munkámat.  A kiszolgáló személyzet egyszerűen nem tudta, mi a feladata, amikor megérkezett a produkció stábja. Nagyon felhúztam magam, éjszaka leültem a számítógép elé és őszintén megírtam a véleményem a történtekről. Feltettem a közösségi hálóra, ahol élénk vita kerekedett belőle. Végül annyi mondanivalóm lett a témában, hogy inkább írtam egy könyvet, amit pályakezdőknek, a szakma iránt érdeklődő fiataloknak is ajánlottam, de a régi kollégák is szívesen forgatják, amióta megjelent.

Ami az alapszabályokat illeti, nincs sok belőlük, de azok megkerülhetetlenek. Például nem lehet elkésni, és amíg meló van, előtte tudatmódosító szereket tilos fogyasztani (miként persze utána sem ajánlatos). Taki egyébként már régen nem iszik alkoholt. Mindig a munkát tartotta elsődlegesnek, ezt meg is sínylette az előző házassága. Mára eldöntötte: a családnál nem lehet fontosabb. A szakma legnagyobb szerelmeseként és szolgájaként keresi az arany középutat. De ha úgy adódna, hátat tudna fordítani a színpadnak.

Ez a különleges foglalatosság nem túl régi keletű. Az első igazán nagyszabású szabadtéri fesztivál Woodstockhoz kötődik, ott aztán volt dolguk a rock napszámosainak. Azóta eltelt negyvenöt év, hihetetlen méretű fejlődésen ment át a színpadtechnika, s a technikusok felkészültsége is sokat változott pozitív irányban. Hazai vonatkozásban pedig nincs szégyenkeznivalónk: a szakma jelesei képesek európai színvonalon dolgozni. Legfeljebb biztonságtechnikai szempontból vannak lemaradások, és a művészek kényeztetése tekintetében sem vagyunk még tökéletesek.

Az azért már nálunk is gyakorlat, hogy a fellépők előzetesen úgynevezett riderben közlik igényeiket. Ezek nemcsak a színpadi felszereltség leírását tartalmazzák, hanem kikötik például az orvosi ügyelet jelenlétét, vagy éppenséggel azt, hogy a zenészeket melyik kedvenc italuk várja az öltözőben. Az viszont egyáltalán nem sztárallűr, ha valaki mosógépet meg vasalót kér, hiszen egy hosszú turné során nemigen van máshol módja ilyesmit csinálni. Azt is meg lehet érteni, ha egy művész csendre vágyik a fellépése előtt, és ezért egy zajtól távolabb eső öltözőben szeretne várakozni a sorára.

– Az utóbbi időben egyre inkább gyakorlattá válik, hogy a koncertező zenekarok saját erősítőberendezéseket és mikrofonokat használnak. Sokan inkább beruháznak ebbe, mint hogy zsákbamacskát vegyenek a helyszínen. Én is cipelem a több százezer forint értékű keverőpultomat. Folyamatosan áldozok a fejlesztésre. Ettől persze nem lesz több a gázsim, viszont nem kell azon idegeskednem, hogy megfelelő-e a helyi technika.

Taki eredetileg bányász akart lenni. Komlón tanult vájárnak, úgy tervezte, a szakmunkásképző után majd mérnöki suliba megy. De addigra összeomlott a magyar bányászat, így valami mást kellett kitalálnia.

A szénfejtőben és az uránbányában szerzett élettapasztalata után visszament szülővárosába, Siófokra, ahol egy autóalkatrészeket forgalmazó boltban kapott állást. Érdekelték a hangszerek, a hangtechnika, így az akkori főnökével egyetértésben lassacskán kifejlesztette az áruház „oldalágát” egy hangszertechnikabolt formájában.

Ezután tíz évet lehúzott a Millenáris Park tévéstúdiójának és a park egyéb rendezvényeinek hangosítójaként is. Ez idő alatt egyre kevesebb ideje maradt házon kívüli koncertekre, több zenekart kényszerült elhagyni.

Hobóval viszont egy évtizeden át tartott a munkakapcsolata. Köztudottan ő az egyik legnehezebb előadóművész, szélsőséges hangulatok között csapongó ember, de soha nem volt konfliktus köztük. Ez is bizonyítja, aki megbecsüli a hangtechnikusát vagy megköti a maga kompromisszumait, azt nem hagyja el a jó szaki. 2013-ra elváltak útjaik, de mai napig jó viszonyban maradtak. Taki egy időben Bródy János és együttese koncertjeit is keverte, majd amikor a gitáros-énekes másik zenekarral folytatta, levélben köszönte meg munkáját. Majdnem húsz éve szoros a kapcsolata a Neck Sprain zenekarral, még a tagcserékről is kikérték a véleményét. Bíró Eszter énekesnő pedig a gyerekprodukcióját el sem tudná képzelni nélküle. Mostanában a Szabó Balázs Bandáját, a Magma Rise-t segíti profizmusával, a Lord, a Karthago zenekarokkal is dolgozik, ha azok technikusa épp nem ér rá.

– Régebben egyik helyszínről mentem a másikra, az utóbbi hat-hét évben már csak produkciókra szerződöm. Kiegyensúlyozott az életem a munkában és azon kívül is. Van egy nagyobb és egy kisebb fiam, na meg egy toleráns feleségem, aki egyébként világosítóként kortárs színházi produkcióknál dolgozik. Nélkülük nem lennék teljes ember. Számomra már nem a siker a lényeg, hanem az, hogy nyugodtan végezhessem a munkám. Egyre többször mondok nemet felkérésekre. Csak jó emberek közé megyek.