'Mi lesz a betegekkel, ha nem lesz orvosuk?' - Máig érvényes tíz évvel ezelőtti kérdésünk

1946.  
Zalaapáti községben erélyes intézkedéseket léptettek életbe a mezei tolvajok ellen. Az elfogott tolvajt rendőrök kísérik végig a falun, eközben a kisbíró hangosan dobol, hogy nézzék a menetet, és a bűnös, végig az úton, köteles hangosan kiabálni, hogy „Így jár, aki lop”. Ugyanitt a demokratikus pártok megbízottjaiból felállították a forintvédő bizottságot. Ennek tagjai figyelik a községben megjelenő autókat és kocsikat, s amennyiben tudomásukra jut, hogy feketézők léptek a faluba, azonnal értesítik a rendőrséget.

1956.
Néhány hét múlva újfajta könyvek jelennek meg a könyvesboltok polcain. Ezek a könyvek a „Szabad Föld kiskönyvtára” nevet viselik. A magyar parasztság milliói olvassák majd ezeket a könyveket, azok az emberek, akiket legjobban megillet, akikről szólnak, s akiknek szólnak. Ebben a sorozatban a legszebb magyar könyvek látnak majd napvilágot, külföldi írók remekművei is. Megjelennek köztük hasznos tanácsok is, amelyek felölelik a növénytermesztés, az állattenyésztés és a gépesítés csaknem valamennyi problémáját. Hisszük, hogy ezek a könyvek az egész magyar parasztság barátaivá válnak.

1966.
A szombathelyi repülőtéren a hozzátartozók elkísérhetik az utasokat egészen a gépig, sőt a búcsúzkodás idejére akár még fel is szállhatnak. Egy idős néni is feltipegett a gépre, lányát kísérte, s először kicsit félve jegyezte meg: milyen kicsi ez belülről. „Nem tetszik ez, kislányom… Vigyázz magadra, ha repülsz, mindig kapaszkodj jól az ülésbe…”

1976.
A tóparton egymás mellett állnak a büfések, a halat, pecsenyét kínálók. A konkurencia nagy, ezért aztán egyikük nem ismeretlen megoldást választott: egy szerény, ámde névtelen feljelentést tett a másik pecsenyés ellen. Megérkezett a hatóság, vizsgálat, s miután tényleg találtak valamit – ugyan, hol nem? –, büntetés lett a dolog vége. Pár nap múlva újabb feljelentés, újabb büntetés. Volt olyan nap, hogy háromszor mentek ki az ellenőrök. A feljelentő meg vígan élt: először is „bepettyezte” a pecsenyést, másodszor meg, amíg azt vizsgálták, nem értek rá vele foglalkozni.

1986.
Végletesen nem értjük egymást. A magyar közvélemény a júniusi mexikói vb óta várja a magyarázatot: miként lehetséges, hogy a szépreményű válogatott ilyen csúfos kudarcot vallott? Az MLSZ július közepére ígérte a választ, ami július végén ugyan megjelent, de épp olyan hatást váltott ki, mint a magyar– szovjet összecsapás (0-6). Az összeállítást olvasva senki nem lett okosabb, ellenkezőleg, újabb kételyek születtek. Eddig is folyamatosan becsapták a szurkolót, most megint nem vették őket felnőtt számba, úgy akartak őszintének látszani, hogy közben nem azok.

1996.
A tévében láttam, hogy egy működő téeszben karhatalommal jelent meg a volt elnök: el akarta vinni az értékesebb gépeket, mondván, azokat neki ítélte a bíróság. A tagok azonban bezárták a kaput, s nem engedték be a telepre. Nekik tőkéjük nincs újabb gépekre, viszont a termést be kell takarítani, a földet meg kell szántani. Ebből élnek. Ilyen esetekben a hatóságnak is a dolgozók mellé kell állnia; mi, volt szövetkezeti emberek egyértelműen a tagok mellett állunk!

2006.
Nem tolongtak a vevők a tiszadobi rendelőnél: senki nem akadt, akinek megért volna egymilliót az orvosi praxis. Az ország 6800 körzeti orvosi rendelőjéből kétszáz üresen áll. Míg a főváros elegáns, budai részén akár 12 milliót is ér egy praxis, addig Szabolcsban nehéz betölteni a megüresedett helyeket. Mi lesz a betegekkel, ha nem lesz orvosuk? Tetézi a bajt, hogy a háziorvosok átlagéletkora meghaladja az ötvenöt évet, sokan, kényszerből, még hetvenéves koruk után is rendelnek.