Jó szándékkal kikövezve

A harcok 2011-es kezdete óta a The Guardian elemzői több ezer szerződést vizsgáltak át. Az e kontraktusokban szereplő hatalmas támogatások segélyprogramok részeként érkeztek a háború sújtotta országba, ám kritikusok szerint az, hogy a pénzt mire költötték, csak a damaszkuszi kormány szeszélyén múlt. Az oknyomozó újságírók által feltárt visszásságokból kiderült, hogy olyan üzletemberek is jelentős ENSZ-támogatásokhoz jutottak, akiknek cégei nemzetközi szankciók alatt állnak, mint ahogy kormányzati szervek és segélyszervezetek is – többek közt az elnök felesége, Aszma al-Aszad is egy hozzá köthető alapítványon keresztül.

A kutatás egyebek között rávilágít arra, hogy:
- az ENSZ több mint 13 millió dollárt fizetett a szíriai kormánynak, hogy növelje a mezőgazdasági termelést annak ellenére, hogy az Európai Unió kereskedelmi embargót hirdetett ki a kormánnyal szemben;
- a nemzetközi szervezet több mint 4 millió dollárt fizetett az állami tulajdonú olajvállalatnak, bár ez a cég is tiltólistán szerepelt;
- az ENSZ egészségügyi szervezete 5 millió dollárt adományozott a szíriai vérbanknak, amely Aszad felügyelete alatt áll, így komoly aggályok merültek fel, hogy a vérkészítmények a rászoruló betegekhez vagy a milíciákhoz jutottak-e el;
- az UNICEF majd’ 270 000 dollárt utalt át a szír elnök barátja és unokafivére, Rami Makhlouf szervezetének, amely fegyveres csoportok fő támogatója;
- az elmúlt években Makhlouf – akit amerikai diplomatakörökben csak mint a „korrupció plakátarcát” emlegetik, és aki egyúttal EUtiltólistán is szerepel – mobilcége, a Syriatel legalább 700 000 dollárt kapott az ENSZ-től.

Az ENSZ magyarázkodásképp azzal védekezett, hogy korlátozott a választási lehetőségük a háború sújtotta országban, nehezen találják meg azokat a szervezeteket, amelyekkel érdemes lenne együtt dolgozni a szétbombázott ország veszélyes területein. A kritikusok szerint viszont a nemzetközi szervezet feltételek nélküli kompromisszumkészsége hatalmas kockázatot jelent.