Kiút a tisztítótűzből - 'Harmadik típusú találkozás'-történetek csokra

Csodás eset történt Csillagh Kornéliával 1873-ban Pécsett: a Miasszonyunk Női Kanonokrend iskolájába járó 13 éves lány előtt megjelent egy nem sokkal korábban elhunyt francia apáca szelleme. A nővér elmesélte a lánynak, hogy szórakozott imájáért halála után tízévnyi tisztítótűzre ítéltetett, majd arra kérte, hogy társaival együtt imádkozzon az ő lelki üdvéért és purgatóriumi büntetése leszállításáért. Mivel a lány története, látomása a katolikus dogmákkal összhangban állt, hitelt adtak neki és együttműködtek vele. A Dositea nevű francia apáca büntetése végül lerövidült tíz napra, és Kornélia látta, amint mennybe ment, Szűz Mária és az őrangyala kíséretében.

A régi történetet Tengely Adrienn kutató idézte fel a pécsi Notre-Dame rendház historia domusának (háztörténetének) 1919. szeptember 19-i bejegyzése alapján. A rend nővéreinek ugyanis az 1919-es események hatására jutott eszébe: ötven évvel azelőtt – az imákért és misékért cserébe – egy francia szellem megjósolta a magyar történelem elkövetkező szörnyű eseményeit…

*

Magyarországon a nyitrai kisvárosban, Privigyén telepedtek meg először piaristák 1666-ban. Idő teltével, 1696 tavaszán éjszakai dörömbölés zavarta meg a szerzetesek életét, aminek többen is tanúi voltak – két héten át egy szellem tartotta izgalomban őket. Végül április 10-én, hajnaltájban Herchel József testvér előtt a szellem megnyilatkozott, miszerint ő az elhunyt és a tisztítótűzben szenvedő Kada István erdélyi püspök szelleme. Jelet is hagyott: beleégette tenyerét az asztalon fekvő, cseh nyelvű evangéliumos könyvbe (ezt a könyvet is kiállították a gyűjteményi nap kamaratárlatán).

A tisztítótűzben szenvedő lélek Mariazellbe küldte a szerzeteseket, hogy imádkozzanak és misét mutassanak be lelki üdvéért. A testvérek a kegykép előtt csodás fényjelenséget láttak a szertartás közben, továbbá Szűz Mária is megjelent nekik, ami jelezte: a lélek megszabadult.

Az esetről hosszú jegyzőkönyv született, valamint a rendház krónikájában is megörökítették, tanúk aláírásával együtt. Hasonló, kendőre vagy könyvre égetett kezek máshol is fönnmaradtak Közép-Európa katolikus vidékein, az egyház ezekkel is igyekezett bizonyítani a tisztítótűz létezését – magyarázta Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője. Az idő tájban a tisztítótűz kérdése a katolikus–protestáns vitatkozás fontos eleme volt, mivel a reformátorok elvetették a purgatórium tanítását. Maga Luther sokáig hitt a purgatórium tanában, és elítélő szavai mögött nem feltétlenül teológiai indítékok álltak, sokkal inkább a római katolikus egyház nyerészkedését ellenezte, ami a halottakért mondott imádságok, szentmisék, búcsúcédulák gyakorlata köré épült, nem ritkán a csalástól se visszariadva...

*

Az 1640-es években Pozsonyban, mondhatni, valóságos szellemjárás zajlott! Egy Regina nevű leány szolgálóként érkezett Pozsonyba, ahol hetente kétszer ismeretlen szellem jelent meg neki. Először egy ferences szerzetes, később egy jezsuita tanácsát kérte, mitévő legyen.

A ferences azt tartotta a legégetőbbnek, hogy kiderüljön, jó vagy rossz szellem-e a „zaklató”. Tanácsára a lány bibliai idézettel tette próbára a szellemet, s a helyes zsoltáros válasz igazolta számukra: egy tisztítótűzben szenvedő jó lélekről van szó.

Idővel a Pálffy család tagjai is belekeveredtek az ügybe, majd vizsgálóbizottságot állítottak fel, és jeleket kértek a szellemtől, hogy kiderüljön, igazat mond-e a lány. A jeleket megkapták, többek között a klasszikus égetett kéznyomokat. Ezek után úgy döntöttek, saját maguk és a szellem nyugalma érdekében teljesítik a kéréseit: elkészíttették a szobrot és kifizették a tartozását. Az esztergomi érsek engedélyével könyvben is összefoglalták a történteket, mely több nyelven megjelent.

Borítékolni lehetett a vallási viszályt! Az írás a protestáns polgárok tiltakozását váltotta ki, ugyanis megosztást szított közöttük, merthogy az evangélikus vallásúak valamennyire hitelt adtak a leírtaknak.

Regina másik tanácsadóját, a jezsuitát annak idején a tisztítótűzből szabadulni igyekvő lelkek szakértőjének tartották – bonyolította tovább a történetet Dénesi Tamás, a Pannonhalmi Főapátság levéltárának igazgatója.

Habár Bécs és Róma aggályosnak tartotta a szerzetes tevékenységét, nem merték szélhámosnak nyilvánítani. A bukás azonban elkerülhetetlennek bizonyult: 1653-ban kiderült, hogy ő rendezte meg egy szellem megjelenését; mire kitették a rendből, mi több, később bebörtönözték.

*

Szmendrovich Rókus világi papként kezdte pályáját, végül mégis ferences lett 36 éves korában, és 1766-ban – telis-tele térítői ambíciókkal – meg sem állt Bácskáig. A szerzetesnek hamar híre ment, Zombor környékének hívei elkezdték vinni hozzá a megszállottnak tartott személyeket, akiket Rókus atya először kikérdezett, majd hosszan, napokig vagy akár hetekig viaskodott a bennük lakó démonnal.

Missziós hév hajtotta Rókus atyát, ezért gyakran túlzásokba esett – Bárth Dániel néprajzkutató döbbenetes részleteket derített ki.

Miután egy alkalommal alternatív liturgiát alkalmazva (színpadias körülményeket teremtve, illír nyelvű imákkal) több beteget egyszerre próbált megszabadítani a démonoktól, valaki feljelentette őt. Kétségkívül nem az egyház hivatalos szertartáskönyvét használta, az esperes – végignézve egy ceremóniáját – mégis továbbra is engedélyezte tevékenységét. Egészen 1769 nyaráig, amikor is a ferencesek szégyellni kezdték az ilyen hóbortos rendtársakat. Mindemellett a katolikus felvilágosodás tanai kezdtek hatni, vagyis nem lehetett tovább szemet hunyni például afölött, hogy Rókus atya olyan régi démonológiai kézikönyveket olvasott, melyek rég a Vatikán tiltólistájára kerültek. Ám Rókus atya ebbéli bűnével szemben ott áll elvitathatatlan erénye: Zombor városa afféle problémamegoldó embernek tekintette őt, aki korának pszichológusaként tönkrement, tragikus életeket próbált menteni.