Tyúklépésben haladjunk

Az 1870-es, első népszámláláskor sokan jöhettek zavarba a faggatózástól, mivel a történelmi Magyarországon a lakosság kétharmada írástudatlan volt. Ez kirívóan rossz aránynak számított Európában, de nálunk nem volt szokatlan: úgy tudni, Árpád-házi királyaink közül egyedül Könyves Kálmán értett jól a betűvetéshez. A hadvezér Kinizsi Pál sem volt írástudó. Egy ferences szerzetes, akit a XVII. században helyeztek a Maros partján fekvő Lippára, csüggedten üzente Rómába: egy kezén meg tudja számolni, hogy majd’ ezer hívéből hányan olvasnak. Az 1700-as években a kisnemesek zöme is csak kereszttel (X) szignózta a végrendeletét. Az általános tankötelezettséget 1868-ban vezették be, s csupán 1941-re csökkent 10 százalék alá az analfabéták aránya.

Hajdan azt tekintették írástudónak, aki legalább egy elemi iskolai osztályt elvégzett – azt nem firtatták, képes-e kisilabizálni egy rövid szöveget.

Mosolyognánk ezen? Ne tegyük! Ma minden ötödik európainak gyenge az írás-olvasási képessége, azaz lehet, hogy ismeri az abc-t, de nem képes kitölteni egy nyomtatványt, megírni egy kérvényt, elolvasni és megérteni a munkalapot vagy a receptet. A funkcionális analfabéta diákok hiába ülnek akár már a középiskolák padjaiban, nem veszik fel a ritmust, mert szövegértési gondokkal küzdenek. Mi lehet az oka, hogy egyre több a diszlexiás, diszgráfiás gyerek?

– Már kicsi korban kezdődnek a bajok, mert ha a szülők siettetik a mozgásfejlődést, kimaradnak fontos szakaszok, ami pedig nem tesz jót az idegrendszernek. Lényeges a játék is, habár amikor a lányok ugróiskoláznak, nem gondolnak rá, hogy a mozgáskoordinációjukat is fejlesztik. Az sem mindegy, előkerül-e a családban az esti meséhez a könyv, hogy a gyerek lássa, milyen jó dolog az olvasás. A bajokra az iskolarendszer is rátesz egy lapáttal – magyarázza egy tanítónő, aki 33 éve foglalkozik alsósokkal, de a KLIK engedélye hiányában nem vállalhatta a nevét. Mint mondja, a szabad tankönyvválasztásra a valóságban nincs igazi lehetősége a pedagógusnak, be kell érnie azzal, amit kap. A bugyuta verseken hiába bosszankodik, mint ahogyan azon is, hogy túl magasra teszik a lécet: a 2. osztályos gyereknek már háromoldalas szöveget kéne elolvasnia és értelmeznie egyetlen tanóra alatt. Amelyik alsós osztályban harminc gyereket zsúfolnak össze, ott nehéz személyre szabott feladatokkal felzárkóztatni őket – panaszolják a tanítók. Ráadásul egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, de nincs annyi fejlesztőpedagógus, hogy mindnyájukkal legyen ideje eleget foglalkozni.

A tévé és a számítógép villódzó képernyőjéhez szokott, a villámgyorsan változó képektől felpörgött gyerekeket nehéz lelassítani – ez a legújabb probléma. Egy tanítónő így fogalmaz: – Az olvasókönyvben lassan, tyúklépésben haladunk, s ez így van rendjén. Minél több módon találkoznak az elsősök a betűk formájával, annál jobb. Kirakhatjuk a betűt kavicsból, kerekíthetjük fonalból, akár a kicsik is összekapaszkodhatnak egy adott formát mutatva. Olvasni, írni tanulni lassú folyamat, kitartást és türelmet igényel – s erre a legnehezebb rábírni a mai gyerekeket.