Aligai retró című riportunk kapcsán - kisemberek és 'nagyjaink' üdülése régen és ma

Járvás Sándor, Dunaújváros: Még a nyáron, a Szabad Föld 25. számában olvastam Szücs Gábor Aligai retró című írását. Hát igen. Ma már talán megmosolyogtató, hogy a párt és a kormány vezetői Aligán pihenték ki fáradalmaikat. Közúton, rendőri felvezetéssel érték el az üdülőhelyet, ahol a kiszolgálók finom ételekkel, italokkal várták őket.

De nemcsak a „nagyok” pihenhettek a Balatonnál, hanem az „egyszerű” emberek is. Ugyanis tele volt a part üdülőkkel, melyeket az állami vállalatok, városi és községi tanácsok, üzemek, téeszek, különböző szakszervezetek tartottak fenn és utalták be a dolgozóikat egy-két hétre pihenni.

Magam is üdültem így a családommal. Jó volt, és jó rá emlékezni most is. Aztán elkezdődött a saját „bungaló”, „házikó”, „nyaraló” megvalósításának időszaka. A fuvart gyakran úgynevezett C menetlevéllel közlekedő vállalati gépkocsikkal oldották meg, az anyagot „leselejtezett” áron vásárolták, a házakat vállalati szakemberek építették „baráti” alapon. Persze ezt csak a „tűzhöz” közel állók tudták így megoldani.

A kisemberek ebből már ki lettek szorítva. És az „üzlet” ment tovább, míg csak be nem telt a pohár. Aztán jött a rendszerváltás, és annyi minden „Aliga” sorsára jutott. Amit lehetett, gyorsan, potom összegekért kivásároltak a közelállók, s még gyorsabban továbbadták nagy haszonnal. Ami pedig nem kelt el, azt parkolópályára állították és hagyták „amortizálódni”, mondván, majd mindennek eljön az ideje. Itt van például a MÁV balatonakarattyai gyermeküdülőjének esete. És még „hevernek a gazban” értékes dolgok.

Nagyjaink viszont ma már nem „Aligára” mennek pihengetni, és nem is közúton, rendőri felvezetéssel. Néha olyan helyeken járnak, hogy a kisember tán még nem is hallott róluk. S olykor megdöbbentő dolgokat hallunk, mi minden történik ilyenkor…