Az én képernyőm: Kell egy kis cirkusz

A Star Academy valóságshow-énekverseny kombináció a Tv2-n nagy bukásnak számít, amúgy szerintem nem olyan rossz, csak éppen nem elég érdekes. Az egészből nekem az excentrikus zsűritag, Pásztor Anna tetszik a legjobban. Ő tudja, hogy miért csúfítja el kifejezetten szép és nemes arcát punkfrizurákkal és őrült fejfedőkkel – remélem, nem a stylistok nyomásának enged. Okos, remekül fogalmaz, érzékeny és jólelkű ember. Kár, hogy leragadt a könnyűzenében, bár szemmel láthatóan nem darálta be a show-biznisz. Amúgy a műsor lejtmenetben van már csak azért is, mert az X-Faktor-válogatót vele egy időben tartja az RTL Klub. Aki meg arra lenne kíváncsi, hogy az „akadémia” bezártságában hogyan jönnek össze egyáltalán nem összeillő párocskák, annak ott a Való Világ az RTL II-n, ahol teljesen gátlástalanul nyomják a brutált.

Tart az X-Faktor válogatójának felidézése: sokan csak az őrült önjelölt versenyzők miatt nézik. Szinte hallom, hogyan kattognak a kerekek a szerkesztők fejében: kell a meztelenkedő, a pofátlan, a nehéz sorsú, a kövér, a szép, a celebcsemete, a beteg anyukájáért éneklő… S most még egy ukrán fiú is jött, aki amúgy inkább orosz, de ellenzi a háborút – ráadásul egész jól énekel. Főnyeremény. Sok versenyző pedig a zsűritagok saját dalaival akar bevágódni, ez alig néhánynak sikerült. A többiek inkább csak felbosszantották a zsűrit a silány utánzatokkal.

Ami a zsűrit illeti, jelentősen megfiatalodott. Meglepő az összeállításuk, mivel egyikük sem tudhat maga mögött olyan életművet, egyik sem vívott ki akkora szakmai, művészi tekintélyt, hogy taníthassa, értékelhesse a kezdő énekeseket. Valaha Presser Gábor, Alföldi Róbert, Geszti Péter, Szikora Róbert, Fenyő Miklós ült ilyen zsűrikben. De ki a csuda az a Puskás Peti? Ja, egy kedves fiú. Tóth Gabi kiváló énekesnő, de azt hiszem, nem csak engem idegesít a harsány modora, szeles hadonászása, hogy a szókincs hiányáról már ne is beszéljünk. Meghökkentő és megalapozatlan választásnak tűnt eleinte ByeAlex. Bár ma is nehéz őt mentornak elképzelni, de végül is van benne valami. Eredeti fickó, aki olykor még szellemes is. A mellette ülő Gáspár Lacival egész jó párt alkotnak, egymásnak dobják fel a labdát. Az utóbbi zsűritag kiválasztása telitalálat!  A nagydarab, hadarós énekesnek már az arcjátéka is kacagtató, szövegei, beszólásai még inkább. Már a legutóbbi Sztárban sztár győzteseként is kiderült, hogy férfias, komor megjelenése óriási komikusi vénát takar. Eddig még csak őmiatta volt érdemes nézni a műsort. Utálom viszont azt látni, ha megaláznak valakit. Biztosan rémes hallgatni a jelentkezők több százas tömegét, de gúnyolni, utánozni valakit ország-világ nyilvánossága előtt alantas dolog. Alföldi például tudott nagyon keményen bírálni, de sohasem alázott meg senkit. És Pásztor Anna sem tenné…

Fogalmam sincs, miért akar mindenki popénekes lenni, amikor máris nagy a túlkínálat belőlük, az ország összes falunapjára betelt már a lista. Persze a nehéz sorsú cigányfiúknak kitörési lehetőség is egyben, de Caramel csak egy van, de még Gáspár Laci, sőt Oláh Gergő karrierje is egyedi. Csalódott is az egyik család, amikor Gáspár Laci elmeszelte a fiukat, nyilván több szolidaritást vártak volna. Be is szólogattak neki. Ez amúgy újítás: hallhatjuk, amikor a kiesett versenyzők vagy családtagjaik a zsűritagokat anyázzák. Erre csak azt tudom mondani, hogy egyetértek Nagy Feróval, akinek egyszer odavágta egy lány: „Sokkal jobb hangom van, mint neked!” Feró nem sértődött meg, csak ennyit mondott: „Ez igaz, csakhogy én vagyok a Nagy Feró.” És ez igaz is, kifejezi a lényeget. Nem elég a jó hang, az csak a kiindulópont. Kell még egyéniség, kisugárzás, fejlődőkészség, állóképesség. S ha netán még egy kis cirkusz, botrány, skandalum is sikeredik mellé – akkor nő a nézettség, és a szerkesztők is boldogok lesznek.