'Erre is gondolniuk kellene azoknak, akiknek ilyenkor is van fontosabb dolguk'

Tóth Antal, Hódmezővásárhely:
Életünk legszomorúbb eseménye, amikor a legkedvesebb hozzátartozóinkat, ismerőseinket utolsó útjukra kísérjük. Az elmúlást nehéz megérteni és még nehezebb elfogadni.

A végső búcsú kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkra, szomorúan tekintünk a virággal körberakott koporsóra, urnára. A fájdalmas percekben végignézve a búcsúzókon, felismerjük azokat is, akiket régen láttunk.

Az utóbbi időben sajnos több eltávozott rokonomtól, ismerősömtől kellett elbúcsúznom, és lehangoltan tapasztalom, hogy egyre kevesebben járnak a temetésekre.

Akiket nyilvánvalóan sokan ismertek és szerettek, olykor azoknak sem adják meg a megjelenéssel a végtisztességet. Ami talán nem azt jelenti, hogy nem hiányoznak és nem fáj a haláluk, csak a rohanás, az időhiány vagy valami „kényelmesség” miatt maradnak oly sokan távol. Erre is gondolniuk kellene azoknak, akiknek ilyenkor is van „fontosabb dolguk”. Mert az elhunyt közvetlen hozzátartozóinak a megjelenés megnyugvást és leki támaszt adhat.