Édes függőség

Tény, hogy imádjuk a cukrot, de az élvezetért komoly árat fizetünk – erre dr. Lakatos Péter, a Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikájának egyetemi tanára egy egri konferencián hívta fel a figyelmet. Elég összevetni az USA kövérségi és halálozási térképeit, s kiderül: ahol az emberek a legkövérebbek, ott élnek a legrövidebb ideig. A belgyógyász szerint a késői miocén korban a gyümölcsfogyasztás életmentő volt: a fruktóz, azaz a gyümölcscukor jó belső fűtőanyagnak bizonyult, a gleccserek között is védett a hidegtől, fagytól. A genetikánk ehhez alkalmazkodott, ezért is kívánjuk a fruktóztartalmú ételt: elég meglátnunk egy szelet tortát, máris reagál az emésztőrendszerünk.

Egyre több fruktózt eszünk, csakhogy az anyagcsere során az zsírsavvá bomlik, húgysav keletkezik, majd ezek zsírrá alakulnak, így egyenes út vezet az elhízáshoz. Ezért is folynak kísérletek olyan fogyást segítő gyógyszerrel, mely az édesség utáni ellenállhatatlan vágynak vetne gátat. A túlzott cukorfogyasztás – különösen a fruktózé, mely a glükóznál is ártalmasabb – katasztrofális hatású a szerveinkre, egy sor krónikus betegség kialakulásában játszik szerepet. Csak az USA területén 80 millió betegnél jelentkezett például a nem alkoholos eredetű zsírmáj, s ez, valamint a belőle kialakuló NASH krónikus anyagcserekór népbetegségnek számít világszerte. Tizenöt év múlva várhatóan ez okozza majd a májrákok többségét.

Érdemes hát elgondolkodni, amikor a harmadik szelet tortáért nyúlunk…