Határra, vadász!

Új itt még minden: a méretarányos kék egyenruha, amelyen ráncot hiába is keresnénk. Nem úgy van az, mint régen volt, hogy a beöltöztetett újonc mosolyt csalt az arcokra: úgy lógott a ruha rajta, mint tehénen a gatya, vagy ellenkezőleg, feszült, mint a túltöltött hurka. De sebaj, volt idejük elcserélgetni egymást közt.

Hiába, haladunk. Új a bakancs is, ránctalan, fényesen csillog. Közel hajolva magát is megpillanthatja az ember, de ahhoz, hogy kényelmes legyen, idő kell, be kell járatni. A folyamatot meggyorsítandó azt tanácsolják katonai dolgokban járatosak: a beáztatott surranón kocsival előre-hátra át kell hajtani, s rögtön olyan lesz, mintha velünk született, s nőtt, növekedett volna. Könnyű lesz a járás benne, akár mint mezítláb. ét napja öltöztek be ők valahányan.

A határvadászok kiképzésének ünnepélyes megnyitóján járunk, a készenléti rendőrök Kerepesi úti bázisán. Az országban ugyanezen a napon 11 helyszínen, Szolnoktól Mosonmagyaróvárig kezdték meg a felkészülést.

Sokan vagyunk, de nem elegen. Augusztusban jött a hír, a határokon felhúzott kerítések ellenére a migránsok miatt még mindig veszélyben a haza, minimum háromezer határvadász kellene rögtön a végeink védelmére. Hirdetések jelentek meg: veszély van, mentsük a hazát a külhoni menekültektől, a rossz szándékkal érkezőktől, a terroristagyanús személyektől, legyél te is határvadász! (Igaz, olyan hangokat is hallani: nincs is baj errefelé, hát ki az az elmeháborodott, aki ide akarna menekülni, nézzünk már szét, itt se minden tejjel-mézzel folyó Kánaán! Az viszont tény: október elején a népszavazáson voksolók 98 százaléka azt mondta, nem kér a menekültekből.) Hivatás, szolgálat, karrier: ígérték, s nehéz ennyi csábító ajánlatnak ellenállni, kivált, ha a környéken széjjelnézve ennél ígéretesebb ajánlat, álláslehetőség talán nincs is. A 6893 érdeklődő közül 2169 pályázott is, 1667 mondta, hogy nekirugaszkodna, próbára tenné magát, majd kicsit hozzáolvasott: 2000 méternyi futás időre, helyből távolugrás, húzódzkodás, felülés, s megannyi pszichológiai kikérdezés, vajon a jelentkező bírja-e a stresszt, ami a feladattal együtt jár.

Elképesztő példákat hoztak. Például egy hölgyet hívtak be, mondván, a jelentkezés kötelező, s hiába kérlelte, száz kilométer az út oda, s ugyanannyi vissza, ő például fekvőtámaszt nyomni egyáltalán nem tud, felülni is csak némi segítséggel, ugyanis áldott állapotban van, a baba születését a következő hónapra várja. Az nem számít, felelték, ide kell jönnie. S ő törvénytisztelő állampolgárként odautazott, ahol a pocakjára nézve mondták, itt valami hiba történhetett, utazzon azonnal haza, nehogy bármi baja essék.

S volt más is, akinek valami titkos kór támadta meg az izomzatát, idegrendszerét, ha sétál, úgy tízméterenként meg kell állnia pihenni.

Elment ő is a vizsgálatra, s már első ránézésre szóltak: jobb, ha most ön azonnal hazamegy. Ezek azért kivételes esetek, nyilván valamit félreérthettek, dehogyis kötelező a vizsgálaton megjelenés, ez csak ajánlás.

Igaz, ez a tájékoztatóból lemaradt...

A Himnusz és a hivatalos köszöntés után dr. Balogh János rendőr vezérőrnagy beszél az újoncállományhoz. Jó beszédű, jó svádájú ember. Olyas, aki kellőképpen határozott, de ha kell, mosolyogni is tud. Legyenek büszkék, hogy itt lehetnek, a sikertelenül kísérletezők magas száma mutatja, hogy ide bekerülni már rang.

S szól, bár a jelenlevők nyilván tudják, két hónapos alapkiképzés lesz: alapfokú rendészeti ismeretek elsajátításával, alaki gyakorlással, lövészettel, a jogszabályok elsajátításával.

Aki a vizsgán megfelel, utána őr-járőrtárs lesz, majd újabb vizsga következik, s május elejétől már a határon szolgálhatnak. Mit kínálnak cserébe? Ötvenezres testület tagjai lehetnek, hétköznapi hősök, akik mindig értékesebbek, mint a filmbeli szuperhősök. „Ne feledjék, aki itt beválik, leveheti ugyan az egyenruhát, de ettől még a nap 24 órájában szolgál. Az ország számít önökre. Sok-sok munkát ígérhetek, megélhetést és lehetőséget a szakmai előremenetelre.”

Rövid évnyitó ez, felesleges itt a szószaporítás. A vezérőrnagy stressztűrő állapotával sincs baj, hősiesen állja a média faggatózását: miért határvadászok? Nem a határt vadásszák. Őseink a határon eltévedt vadakra vadásztak, innen az elnevezés, de erről inkább nyelvészeket kellene kérdezni. Arról meg talán a biztonsági szakértőt, aki erős izgalmi állapotban azt mondta, a több drótot átvágó migráns ellen a fegyverhasználat megengedett, sőt szükséges. Mi mindenesetre jogkövető magatartásra tanítjuk a jelölteket, mondja.

Pribelszki Petra Nógrádból jött, pultos felszolgáló volt, de gyerekkori álma, hogy egyenruhában szolgálhasson. Úgy mondja, erre születni kell, s ő erre született. Még Nógrád megyéből ingázik, vonata fél ötkor indul, emiatt korán kel, de ennyit mindenki megtehet, ha a haza áldozatot követel. Ő ilyen, aki megszereti, ilyennek fogadja majd el.

A Nógrád megyei Horváth Tamás is, aki Salgótarjánban tánciskolát vezetett. Neki a felvételi ujjgyakorlat volt, az alaki gyakorlatokkal sem lesz gondja. Szereti a kihívást. Mi lesz majd esőben, hóban, fagyban a határon? Ne rohanjunk ennyire előre, majd az élet eldönti.

Kevés az időnk, öt perc múlva már kezdődik az oktatás, a fóti Gurbai Károly csak annyit mond, büntetés-végrehajtási intézetben felügyelőként dolgozott. A rend, a fegyelem nem újdonság, tanulni akar, a határvadászat előrelépés, a párja büszke rá. Reméli, az idő múlásával ez így is marad.

Tíz percet kapunk, az első órára betekinthetünk. Szprét mutat az előadó, hogy sok nincs benne, de ha véletlenül megnyomja, sokáig nem maradhatunk bent. És bilincset ad körbe, nálam a kulcs, aki akarja, fel is próbálhatja, mondja. S kattan is a bilincs egy újonc kezén...

A felvétel folyamatos, most 574-en kezdik el tanulmányaikat, a legfiatalabb közülük 18, a legidősebb 53 éves. Van, aki a biztos szakmáját hagyta ott, nyelveket beszélő ember, s akad, aki egy ideje hiába keres munkát. Hányan végeznek közülük? Azt nem tudja, de a feladat az, hogy legalább 3000 jól kiképzett határvadász kezdhesse el mielőbb a munkát.