Nem enged az őrült - Zseni tűnt fel Darvas Iván hajdani nagy szerepében

Keresztes Tamás zsenialitása már korábbi alakításaiban is megmutatkozott, most az Orlai Produkció által színpadra vitt monodrámában pedig egyenesen lubickol a szerepében. Nem csak tökéletesen hozza a kisember, a csinovnyik, a címzetes fogalmazó szerelembe és a társadalom rá osztott feladatába beleőrülő karakterét, de egyszemélyes zenekarként a darab hangzásvilágáért is felel.

Nagyszerűen kihasználja a loop nevű szerkezet adottságait: azzal rögzíti a dúdolt dallamokat, az egyre kevésbé követhető (vagy netán fordítva: néha nagyon is logikusnak érezhető) gondolatait, fájdalmas kiáltásait, elsuttogott reményeit.

A loop pedig nem csak felveszi, de le is játssza a hangokat, mi pedig a segítségével egyre mélyebbre süllyedünk Popriscsin őrületébe. Nevethetünk a bolondon, aki kiskutyákat követ az utcán, majd ellopja a levelezésüket, hogy abból tudja meg: szerelme nem csak hogy nem veszi észre, de éppenséggel az esküvőjére készül. Szánhatjuk a közhivatalnokot, aki, mint állítja, nemesi sarj, mégsem tud feljebb lépni a ranglétrán. Sajnálkozhatunk a szegény őrültön, aki Spanyolország királyának nevezi magát. Egyvalamit azonban nem tehetünk: nem vonhatjuk ki magunkat a címzetes fogalmazó egyre elhatalmasodó tébolya alól.

Az érdem Keresztes Tamás játéka mellett természetesen Bodó Viktor rendezőé is: a direktor és színész közötti tökéletes összhang, a színpadra vitt őrület élménye még napokig elkíséri a nézőt.