Német juhász hatszázért? 'Micsoda?! Hát milyen kutya ez, hallja...'

1946.
Mit nem adna sok százezer újgazda és törpebirtokos akárcsak egyetlen lovacskáért! Hát még négy szép lóért? Ezért még az életet is érdemes kockára tenni. Bujdosó István Debrecen környéki gazda ennek lett áldozata. Kora reggel kiment a Pallag melletti tanyára három fiával, és a földbe épített, csutkával fedett istállótól néhány méterre tüzet rakott, hogy megfőzze ebédjét. A szél nagyon fújt, s a lángok belekaptak az istálló tetejébe. A kétségbeesett gazda a három fiával berohant, hogy az értékes jószágokat kimentse, de a megrémült lovak agyontaposták a segíteni akaró Bujdosó Istvánt, aki a lovaival együtt áldozata lett a tűzvésznek. A három fiú is súlyos égési sérüléseket szenvedett.

1956.
A Szabad Föld immár harmadik hete az (akkor) ellenforradalmi – később sajnálatos, majd forradalmi – események miatt nem jelenik meg.

1966.
Nehéz a tanyasi postások élete. Ha a címzett és családja a határban dolgozik, a postás zárt kaput talál. Ilyenkor a levelet, újságot bedobja az udvarba, ami gyakran a kutyák martaléka lesz. Még nehezebb a táviratokkal és az ajánlott küldeményekkel. Ha nincs otthon senki, akkor egyetlen távirat miatt akár háromszor is megteszi a hiábavaló utat a postás. Sok bosszúság elkerülhető lenne, ha minden ház kapujára felszerelnének egy levélszekrényt, amely elkészíthető, deszkából, bádogból, ami minden háznál megtalálható.

1976.
Német juhászkutya eladó. Ok: a kertes házból panelbe költözik a gazdi, és sajnálja bezártságra ítélni kutyáját. Hát villanyoszlopra szegezi eladási szándékát. Jelentkezik is egy vevő, idős, karcagi juhász. Mustrálgatja a szép kutyát, és kérdi: hogy adja? Hatszázat kérek érte, szerénykedik az eladó. A juhász felhördül: Micsoda?! Hát milyen kutya ez, hallja, hogy ilyen keveset kér érte?! Az én hajtó kutyámat tízezerért sem adnám!

1986.
Kollégám „igen sürgős” jelzéssel meghívta az egyik Baranya megyei téeszt. Már jó délutánba hajlik az idő, de a telefon az istennek sem akar megcsörrenni. Jobban járt volna, ha autóba vágja magát, hamarabb megteszi azt a kétszáz kilométert, minthogy a telefonra várjon. Európában hazánk az utolsó helyen kullog mind a telefonok száma, mind a fejlesztés üteme tekintetében. Miközben száz évvel ezelőtt Puskás Tivadar, a telefonközpont és a telefonhírmondó (a mai rádió elődje) feltalálója jóvoltából elsők voltunk a telefonhálózat létesítésében Európában.

1996.
Ami a korábbi robbantások után várható volt, bekövetkezett: november elején Óbuda egyik csendes kis utcájában a még ismeretlen gyilkos vagy bérgyilkos egyetlen lövéssel végzett a luxuskocsijából kilépő Prisztás Józseffel. A tettest azóta is nagy erőkkel keresi a rendőrség. Az áldozat meglehetősen kétes hírű vállalkozó volt, szoros kapcsolatban az alvilággal, feltehetően valamelyik bűnbandával keveredett véres konfliktusba. Indokolt lenne önálló bűntényként definiálni a bűnszervezethez tartozást, meghatározni a szervezett bűnözés fogalmát.

2006.
Nézem a tévét valamelyik este: a műsor vendége az öt parlamenti párt első, második embere. A téma: volna-e legalább egyetlen olyan, elhanyagolhatóan parányi része életünknek, amelyben hajlandóak lennének végre megegyezni. Hiába a riporter erőlködése – nem találnak semmi ilyesmit, sőt, még ebben a műsorban is jól összevesznek. Aztán az egyikük ötpárti egyeztetést javasol a pártok finanszírozásáról és a kampánypénzekről. (A legutóbbi kampány során, alsó hangon is, vagy tízszeresen lépték túl a törvény által engedélyezett keretet.) Nem szeretnék nagy jós lenni, de azt hiszem, mégis lesz valami, amiben valahogy majd csak megegyeznek…