Gazdálkodj okosan? Gazdálkodhat-e a balatoni település egykori tulajdonával?

„Az érzéseim azt súgják, nem fogjuk megkapni – válaszolta érdeklődésemre Takács József. – Viszont szeretnék kellemesen csalódni” – tette gyorsan hozzá. Az Erzsébet-táborra benyújtott igényükről kérdeztem: vajon mekkora esélyt lát arra, hogy a szálloda a település tulajdonába kerül azt követően, hogy december elején lakatot tettek rá. Sajtóértesülések szerint Fónagy János államtitkár a licittel történő értékesítést helyezte kilátásba. Pedig a képviselő-testületnek kidolgozott terve van arra, hogy miképpen tudnák gazdaságosan hasznosítani a szálláshelyeket.

Azért is tartaná méltányosnak a polgármester, ha Balatonszemes kapná meg a szállodát, mert azon ritka települések közé tartozik, amelyek nem halmoztak fel adósságot. El is hangzott az ígéret, hogy kérelmeik elbírálásánál ezt méltányolni fogják, de eddig ilyen tapasztalatot nem szerzett a településvezető. Pedig nagy szüksége lenne rá Szemesnek, ugyanis az idegenforgalmi adó mellé tett összeg megkurtításával – minden egyes ilyen címen beszedett forint mellé eddig másfelet tett az állam, ám ezt mostantól egy forintra csökkentette – harmincmilliótól esett el a Balaton-parti község.

Lenne hová tenni a pénzt, ugyanis a falu orvosi rendelője százéves, s saját erőből tartják fenn a partvédő műveket is, illetve szedik össze a döglött halakat. Beszereztek egy gépet is a felgyülemlett iszap összegyűjtésére. Meg kell tenniük, mert ha nem, akkor azt az idegenforgalmuk bánja.

Ugyanakkor a kikötőjüket elvette az állam, s nem az övék a kemping sem. Ez előbb a megyéhez került, ahonnan pedig jó eséllyel adják tovább magánkézbe – ahelyett, hogy az egykori tulajdonukkal a szemesiek gazdálkodhatnának – zárta sérelmeik sorolását a polgármester.