Rémesen jó - Sokkal megrázóbb, mint véres gyilkosságokat látni

A bűnügy felgöngyölítése mellett a hatvanas évek korrajza is kibontakozik: bepillantást nyerhetünk az államgépezeti machinációkba, a besúgok és lehallgatottak szürke világába. Jellemző pillanat, amikor az egyik jelenetben a párttitkár kijelenti: a szocialista Magyarországon nem szabad, hogy sorozatgyilkos borzolja a kedélyeket a cipőgyár környékén. A tettes gyors elfogásának kényszere a nyomozókat és az ügyészt is arra sarkallja, hogy minél előbb lezárják a homályos ügyet. Az alkoholizmus határán egyre nehezebben lavírozó nyomozót Anger Zsolt alakítja, aki generációja egyik legnagyobb színészévé nőtte ki magát, szinte kihagyhatatlan szereplője a hazai filmeknek, ami nem véletlen.

A címszereplő Hajduk Károly – Sopsits felfogása szerint a világ legbékésebb embere – talán valamivel intellektuálisabb figurát formált meg, mint amilyen a teherautósofőr valójában lehetett. Ez leginkább akkor mutatkozik meg, amikor szenvtelenül és cinikus fölényességgel magyarázza az ügyésznek és a nyomozóknak: nem is érthetik meg, miért tette, hiszen ők még nem erőszakoltak meg senkit.

Izgalmas figura – Trill Zsolt remek megformálásában – a pályakezdő, erkölcsileg és szakmailag is nagyot bukó fiatal ügyészé, aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy az igazságszolgáltatásban akkoriban a szolgálaton, az igazság keresésén túl más szempontokat is figyelembe kellett venni. Az év filmje – olvasom az egyértelműen lelkendező szakírói véleményeket. Kétségtelenül hibátlan és nagyon erős történet. Anyaként és nőként nézve viszont maga a gyötrelem.