Számháború a tetőn

A szükséges 850–900 kéményseprő helyett csupán 400–450 járja a háztartásokat – állítja továbbra is Vámos Csaba, a Kéményseprők Országos Szakszervezetének (KOSZ) elnöke.

És miközben a felére csökkent a kéményseprést végzők száma, sajnos ennek arányában csaknem a duplájára nőtt a szén-monoxid-mérgezésben elhunytak száma: ameddig tavaly 9-10 haláleset hozható összefüggésbe az emberre ártalmas, nagy mennyiségű molekula légtérbe kerülésével, addig idén lapzártánkig már 17. Lehetetlen nem látni a szoros összefüggést a számadatok között, még akkor is, ha ezt például a katasztrófavédelem Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szóvivője kétségbe vonja is. A korábbi gyakorlattal ellentétben ugyanis például a gázüzemű és zárt égésterű tüzelőeszköz esetén csupán minden második évben esedékes a füst és korom elvezetőinek ellenőrzése. A számok egyébként a naptári évre vonatkoznak, nem csak a fűtési szezonra – ugyanis a csendes gyilkos számára nincs uborkaszezon.

Időközben pedig lassanként az egész országban átveszi a katasztrófavédelem a kémények seprését (lásd térképünket). Mindez Vámos Csaba szerint korántsem jelenti azt, hogy a felszerelésük körül minden rendben lenne: kollégáitól még mindig kap jelzéseket hiányos ruházatról – például téli kabát hiányáról, illetve közlekedési nehézségekről.

És miközben a kéményellenőrzések ritkulnak, a normák növekszenek.

Erre jegyezte meg az érdekvédő keserű iróniával, hogy a szaladó kéményseprő emblémáját lassan rohanóvá rajzolhatnák át. Az igaz, hogy a rezsicsökkentés bevezetését követően már nem visznek el pénzt, de igyekezetük ellenére sem tudnak minden esetben teljes értékű munkát végezni: a normák szorítása  miatt ez fizikai képtelenség.

Mindennek szomorú következményeként a családok élet- és vagyonbiztonsága szenved csorbát.

Mindezek mellett a Belügyminisztérium részéről már érzékel némi nyitottságot a szakszervezet, ezt a Pogácsás Tibor államtitkárral való tárgyalása során is tapasztalta, s alapozhatja kijelentését Pintér Sándor miniszternek egy egri lakossági fórumon tett ígéretére is. A visszásságok felszámolása azonban továbbra is várat magára, ugyanis a katasztrófavédelemmel közösen létrehozandó munkabizottság alakuló ülése – nem a kéményseprők hibájából – eddig kétszer maradt el.

Ezt annál is inkább sajnálja Vámos Csaba, mert nemcsak a lakosság, hanem a kéményseprők biztonsága miatt is szeretne szót emelni.

Tavasszal Zala megyében zuhant le a tetőről és halt meg egy kéményseprő. Mivel betanított munkásról van szó, eleve nem végezhette volna a munkáját egyedül. A vizsgálat lezárult, ám a szakszervezeti elnök hiába kérte ki a baleset körülményeit tartalmazó jegyzőkönyvet, mind ez idáig még csak választ sem kapott a levelére.


Összeállította:
Biczó Henriett,
Hardi Péter,
Markos Mária