Építsünk márkát! Mesébe illő történet: egy szál úszónadrágban kezdte, a céges világ tetejéig jutott

Tegeződünk. No, nem azért, mintha egy baráti társaságba járnánk. A tegeződés afféle Amerikából hozott szokás: Kovács Nimród szerint kellemesebb, kötetlenebb így a beszélgetés.

Amikor jó negyedszázada megalapította itthon az első cégét, rögtön kötelezővé tette a tegeződést, mivel ez baráti légkört teremt, és jobb teljesítményre serkenti a dolgozókat. Ő pedig esküszik arra, hogy minden vállalkozás arról szól, milyen a csapat. Az angolszász világban tudják, mennyire fontos a csapatmunka, míg nálunk a sokszor önző „szólójátékról” szólnak a vállalkozások.

– A cég olyan, mint egy élő szervezet, és nem jó, ha betegeskedik. Én magam például nem vagyok jó a részletekben és az adminisztrációban, de össze tudok hozni olyan csapatot, ahol a dolgozók erősségei és gyengeségei kiegyenlítődnek. A legtöbb ember nem azzal foglalkozik, ami őt boldoggá teszi. Először nekem is arra kellett rájönnöm, hogy mit szeretek igazán csinálni, mi hozza ki belőlem a kreativitást. A szívem iránytűjét kellett követnem. Számomra az emberekkel való kapcsolat jelenti a boldogságot. Miután beleszerettem a reklámba és az üzleti világba, az szerzett örömet, hogy sikeres csapatokat állítsak össze, és közben annyi pénzt keressek, amennyi elég – magyarázza az egri Kovács Nimród Pincészetben berendezett elegáns irodájában.

Kezdjük a történetet az elején! Kovács Nimród ma már milliomos, amerikai állampolgár, Budapesten él műkincsekkel díszített házában, de az évből néhány hónapot Denverben tölt, ott is megtartotta a lakását.

Magyar létére megvalósította az amerikai álmot.

A család azonban, ahová született, legfeljebb középosztálybelinek volt mondható – ez a frissen megjelent, róla szóló életrajzi könyvből is kiderül, amelyet László Ágnes írt. Nimród az édesapjával osztotta meg a szobáját, s mivel gyermekkorát az ötvenes években élte a pesti Rákóczi úton bandázva, úgy érezhette, nem kényezteti el a sors. A tanárai zűrös kamasznak tartották, a gimnáziumokban bukdácsolt, és jóformán csak a mozi meg a zene érdekelte, ezért is tépte a gitárhúrt a Nagy Beton nevű együttesükben. Végül jelesre érettségizett, mégsem vették fel az egyetemre, mert nem végzett mozgalmi munkát. Egy idős szomszédjuk tanácsára kitanulta a pincérszakmát, mondván, az jó fizetséggel kecsegtet, és van mit enni, inni. Az InterContinentalban inaskodott, de rájött, nem akar idős korára kiégett, italozó pincér lenni, mint a kollégái. Amerika színes, szabad világa lebegett a szeme előtt, s ő indult – azaz úszott – az álmai után.

– A pincérszakma olyan volt nekem, mint egy pszichológiai alapiskola. Figyeltem a vendégeket, megtanultam bánni az emberekkel. Amerikában is így kezdtem, felöltöttem a kölcsönszmokingot, és pincérnek álltam. Szerencsére akadt kinn mentorom, aki apai gondossággal egyengette az utam.

Közben egyetemre járt, családot alapított, s miután végzett, beszippantotta a reklámszakma: világcégeknek dolgozott, reklámozott szinte mindent, légitársaságtól a kutyakajáig. Ügyesen lavírozott, beevezett az akkor felfutó kábeltelevíziós szakmába, majd cégével megmentette a Discovery Channelt. Később megalapította itthon a tévénézőknek ma is ismerős szolgáltatót, a UPC-t.

– Az értékteremtés az alapja mindennek – mondja, s persze a pénzre gondol. Sok pénzre. Elvégre a sport a gólokról, az üzleti világ meg a pénzről szól. Mindig akadnak, akik arról faggatják Kovács Nimródot, hogyan fialtassák a pénzüket – ő pedig azt feleli, márkát kell építeni.

– Te is egy márka vagy, én is egy márka vagyok. Ezért is vettem a nevemre a borászatomat. Hogy milyen márka vagy, az akkor dől el, mit mondanak rólad, amikor nem vagy a szobában.

Nem kétséges, Kovács Nimród kalandvágyó típus. Ezt mutatja az is, hogy nyugdíjas korában elhatározta, boros gazda lesz Magyarországon, pontosabban Egerben. Nem vette félvállról a dolgot, párjával, Szalay Dorottyával elvégezték az aranykalászos gazda tanfolyamot, így a traktor nyergébe pattanhatnának, ha akarnának, mondjuk, az egri Nagy-Eged hegyen fekvő, különlegesen jó fekvésű ültetvényükön, ahonnan a pincészetük csúcsborai származnak. A 200 éve vájt, de szépen helyreállított egri pincéikben francia hordók is sorakoznak.

– Eger lehet a magyar Burgundia. Ezt alátámasztja egy hiteles történet is: a ciszterci szerzetesek ugyanis Burgundiából származnak, s onnan hozták ide az első szőlővesszőket. Itt gyönyörű chardonnay és pinot noir terem – így érvel a rutinos reklámszakember. Imádja a jazzt, ezért egész borsorozatot szentelt neki. Az afroamerikai gospellel rokon soulzenére például a „lélek útjára” vezető bora, a Syrah (Shiraz) rímel.

Nem látja persze rózsaszínnek a helyzetet, szerinte ugyanis az olcsó magyar borok nem elég olcsók, a drágák pedig nem elég jók a külföldi borisszák számára. Pincészetük magyar viszonylatban közepesnek számít, palackjaik felét itthon, másik felét külföldön adják el.

Egy amerikai, akit fűt a kíváncsiság, és akit érdekelnek a magyar nedűk, rákattinthat az interneten egy borára, s azt akár 24 óra múlva már kóstolhatja is. Itthon a vendéglátószakma is megbecsüli, elnyerte például az Év Gasztroborásza címet, mivel borai „közérthetőek”, s jól illeszkednek az éttermi fogásokhoz. Minderre azért is büszke, mivel nem „művészkedni” akar, hanem a népszerűségre tör. Filmes példaképe Steven Spielberg, aki előbb kipuhatolja, milyen filmre vágyik a közönség, és csak azután kezd el forgatni egy sztorit.

– Pincérként kezdtem, most meg boros gazda vagyok, a kettő majdnem ugyanaz – viccelődik.

Kovács Nimród azt vallja: az élet olyan, mint egy hullámvasút; csak vigyázni kell, hogy mindig a csúcson szálljunk ki.