Nincsenek is évszakok - Narancsriasztás, rekordfagy, ítéletidő: errefelé pont a változás folyamatos

– Csodálkozik ön is, hogy télen hó van, kemény hideg, és befagynak a vizek?

– Nincs miért ámulatba esni attól, ami természetes.

– Mégis hüledezünk, hogy szélsőségessé vált az időjárás.

– Legfeljebb csak így érzik. Inkább a reakció az időjárásra, az lett szélsőséges. Szinte hírfolyammá sűrűsödnek a természeti katasztrófák, ami félelmet is kelthet, kicsit azt is sugallván, közeledik a világvége, hiszen már az időjárás sem a régi. De a régi.

– Megnéztem néhány meteorológiai adatot a múltból. Például 1940-ben mínusz 30 fok volt ilyenkor. A Balaton jegén 110 napig lehetett korcsolyázni 1962 telén. Máskor viszont, nem is olyan rég, 2002-ben plusz 20 fokot mértek januárban. Márciusban meg majdnem 30 fokot ’75-ben. Pár éve a július lehűlt 3 fokosra.

– Folytathatjuk a sort: 2011 karácsonyán mínusz 25 fok volt Baján, másnap plusz 22. Bár ezek majdnem valódi szélsőségek itt, a mérsékelt övben, mégsem jeleznek tendenciát, mivel ritka jelenségek. Igaz, a klímakutatók a globális felmelegedésre „bizonyítékként” éppen az extrém időjárást hozzák, például a tavaszi vastag hótakarót meg az enyhe téli nappalokat. De ilyen megesett  harminc éve is. Csupán tized fokokban mérhető a változás. Az ember életvitele az elmúlt pár évtized alatt jobban átalakult, mint az időjárás vagy az éghajlat. Autókban, irodákban rendezzük be a napjainkat, az interneten „élünk”, ahol ugye nincs hófúvás. Virtuális a viszonyunk a természettel, és meglepődünk, hogy az tőlünk függetlenül működik a valóságban. A környezettel való együttélést kellene „visszaharmonizálni”.

– Zavarhatja az embert, hogy az időjárást nem uralja, az „égi természetnek” még mindig kiszolgáltatott, miközben minden más körülötte kényelmesen kipárnázott szolgáltatásokkal?

– Néha mintha valóban nem értenénk: amikor mindent szabályozni tudunk, miért nem lehet egy gombnyomással lekapcsolni a hóesést? Húsz éve, ha jött a fagy mínusz 28 fokkal, mint most Tésa községben, az senkit nem borzasztott el.

– Most viszont azt mondják: öt éve nem volt ilyen hideg Tésán.

– Két évtizede viszont akár hidegebb is lehetett az országban. Csak akkor jobban elviseltük, mert lassabban folyt az életünk: időt hagytunk magunknak az időjárási tapasztalatokra, s nem kaptunk dührohamot, hogy rém hideg lett a január, hanem felöltöztünk jó melegen. Ma is tehetünk a kiszolgáltatottság ellen. De amikor a váratlan szituációkat nem tudjuk kezelni, könnyebb haragudni az időjárásra, és szidni a meteorológust: miért nem figyelmeztetett Reisz a tévében, hogy el fogunk késni a munkahelyről, mert le kell kaparni a jeget a szélvédőről? Ugyanakkor az időjárás-jelentésnek korlátjai vannak. Sok mindent nem lehet pontosan megmondani.

– A csúcstechnika, a műholdak, a radarok ellenére?

– Igen. Fejlődhet a technika, nagyon jók az előrejelzések, de vannak hirtelen helyzetek.

– Ezek szerint hiába is kérdezném öntől, milyen tavaszunk lesz, milyen nyarunk?

– Hiába. Azt tudom ma megmondani: egy hét múlva, amikor az interjú megjelenik, nem lesz tavaszias idő. A bizonytalanságot bele kell kalkulálnunk a várható időjárásba.

– Épp a bizonytalanság védi a meteorológust? Erre hivatkozhat, ha tévedne?

– Nem kell megvédeni magunkat. Tényadatot közlünk, ám a „változtatás jogát fenntartjuk”, ahogyan a légkör is tudományosan. A meteorológiában létjogosult a változás.

– Ha úgy tetszik: kijátszhatja a technikát az időjárás?

– A légkör intelligensen működik. Belső mechanizmusát négy-öt fizikai egyenlet gyönyörűen leírja.

– Már csak ezért sem értem: akkor miért nem kiszámítható az időjárás?

– Mert trilliárd gázmolekulából áll a levegő, és mi azokból számolunk. Nincs olyan okos műszer, sem szuperszámítógép, amely a légkör viselkedését pontosan meghatározná. A rendszer maga is kaotikus: kicsi eltérés a légkörben olyan hatású lehet, hogy tíz nap múlva egészen átformálhatja a valóságot az előre jelzetthez képest. Nem elég hétfőn rápillantani a heti előrejelzésre, folyamatosan követni kellene, hiszen hétvégére akár borulhat minden. Miként egy zivatarfelhő is kialakulhat fél óra alatt.

– Persze vannak, akik úgy gondolkodnak: a műszer hibázhat, ám a tapasztalat soha, ezért a népi megfigyeléseknek hisznek. Például: ha Medárd napján, június 8-án esik, utána negyven napig egyfolytában zuhog majd. Vagy: május végén, Orbán napján lefagyhat az ország.

– Tény: júniusban végig gyakori a nedves, párás, fülledt idő délutáni zivatarokkal. Májusban pedig jöhet egy hidegfront, leáll a szél, éjszaka kiderül az ég, és máris fagy. De ez lehet bármikor május végén, és csakis a fizikával magyarázható. Ahogyan a tésői „rekordfagy” is. Az sem volt véletlen. Magyarországon az uralkodó szél nyugati, délnyugati, ezért a mi telünk tavaszias, esős, ködös, párás, ilyen volt most karácsony körül is. Múlt héten azonban leállt a nyugati áramlás, Szibéria felől betört egy másik – nagyon hideg, fagyos – légtömeg. Az elmúlt két évben nem történt ilyen.

– Mégiscsak rendkívüli?

– Nem. Csak nem gyakori. Tudja, mikor lenne extrém? Ha innentől a szibériai légáramlat tartósan lefagyasztaná Európát.

– Dermedt a kontinens így is. Rómában befagytak a szökőkutak. A görög strandokon szánkóznak.

– Törökország belsejében pedig esik a hó, miközben a déli partnál 15 fokban zivatarok vannak.

– És még ez sem szélsőséges?

– Normális ez is. Sosem egyenletesen változik a hőmérséklet, a sarkoktól az Egyenlítőig hideg és meleg légtömegek hullámoznak – függetlenül a globális felmelegedéstől. Tehát vannak csendes időjárású övezetek viszonylag egyenletes hőmérséklet-elosztással, máshol viszont tíz kilométeren belül változik a hőmérséklet, akár húsz fokot is ugrik. Magyarországon 1998 februárjában Szentgotthárdon 23 fok volt, Záhonyban csupán 3. Emlékszem, Vissy Károly frappánsan azt mondta akkor: „Két éghajlata van Magyarországnak.”

– De ha ilyen zimankós a tél, mégis lehet globális felmelegedés?

– Igen, hiszen a „hőemelkedés” a légkör egészére jellemző. Átmeneti a mostani hideg.

– Klímakutatók szerint nálunk hamarosan füge és narancs terem majd, mert mediterránra hevülhet itt az éghajlat.

– Kétségtelen: az éghajlat mindenre kihat, a gazdaságra, az egészségre, az életmódra, az építkezésre, bármire. De nagyon bonyolult rendszer a légkör, a konkrét kijelentéseknek őrületes kockázatai vannak. Harminc éve még nem észleltük a globális felmelegedést, ám ugyanúgy jelentkeztek tornádók, felhőszakadások, jégesők, amelyek alapvető időjárási folyamatok a régiónkban. Én is óvom a környezetet, de ettől még bármikor lecsaphat ránk újabb vihar augusztus 20-án.

– Még annak sincs köze a globális felmelegedéshez, hogy voltaképpen megszűntek az átmeneti évszakok?

– Nem is voltak.

– Úgy érti: nem volt tavasz, sem ősz?

– Úgy értem. Az évszak a természet naptárba rendezése. Csakhogy az időjárás soha nem viselkedik naptár szerint. A mérsékelt övhöz tartozunk, ahol a négy évszak például a falevelek színei alapján jól elkülöníthető, ugyanakkor semmi nem egyenletes itt, nincsenek határai az évszakoknak. Sőt, errefelé pont a változás folyamatos. Azért is vannak „balhék” az időjárás körül, mert tíznaponként megszakítja valami. Ha a hó legalább tíz napon keresztül esne nálunk, alkalmazkodnának hozzá az emberek, lenne idejük felvenni az időjárás ritmusát, ahogyan Anglia is tűri az esőzést és a ködöt, Izland meg a szelet, mert az mindig van ott. Minket a változékonyság visel meg, mert arra nem tudunk felkészülni, sem gyorsan reagálni.