Fogytán a tüzelő, bármivel fűtenek, ami megég - Battonya példája, cseppben a tenger

Az idei hideg tél miatt sok helyen fogytán a tűzifa. Battonya nem pályázhat szociális tűzifára, mert a lélekszáma magasabb ötezer főnél. A település 15 ezer hektáros külterületén nincs városi tulajdonban lévő erdő. A mezőhegyesi és a gyulai erdészetből szoktak vásárolni – de a tűzifa nagyon megdrágult az utóbbi években. Minimum 2800 forintot elkérnek egy mázsáért – ha fel van hasogatva, akkor 3500 forintot is.

Régebben a közmunkások hazavihették a csatornákból kitisztogatott fát, de már az is elfogyott – olyan kopár a vidék, hogy Dombegyházig el lehet látni. Korábban Romániából hoztak ide olcsó tűzifát. Egy része a bizonytalan tulajdoni helyzetű erdők letarolásából származott. De a legálisan beszerzett tűzifa is megfizethető volt.

Mostanára azonban Romániában részben elfogyott a fa, részben megszigorították a kivágást, és ellenőrzik a szállítást. Battonyán még abból a jutalomból is tűzifát vettek, amelyet a testület szavazott meg a polgármesternek, és a szociális bizottság kiosztotta rászorulók között.

Persze az csupán csak csepp volt a tengerben.

Így ott is mindennel fűtenek, ami megég. Marjai János szerint fontos a tiszta levegő, de a légszennyezést tiltó jogszabályt szinte lehetetlen betartatni: nem lehet minden sparheltbe benézni, mit égetnek benne, és ha elmenne az ellenőr, begyújtanának újra a hulladékkal.

Amikor a múlt héten Battonyán jártunk, az átmeneti enyhülés idején sokan csukló vastagságú ágakat hoztak haza a román határ mellől. Csekély fűtőértékű, friss, vizes nyárfa volt – ez is füstöl a kéményen, de pár napig néhány órás meleget mégis lehet remélni tőle.